1000 éves magyar szöveget találtak, felforgatja a történelmet az, ami rajta van

1000 éves magyar emlékvésetet találtak – felforgatja a történelmet az, ami rajta van

Egy kanadai kisváros múzeumában, a Yarmouth County Museumban egy súlyos, 181 kilogrammot nyomó kő őriz egy titkot, amely – ha igaz – alapjaiban változtatná meg azt, amit eddig történelem és felfedezés kapcsolatáról tudtunk.

A kőre egy ősi feliratot véstek, melynek eredete hosszú ideje foglalkoztatja a helyi közösséget, a nemzetközi kutatókat és – leginkább – a magyar internet népét.

A kő, amely megosztotta a világot – magyar rovás vagy viking rúna?

A legenda szerint a követ már az 1700-as években megtalálták, hivatalosan azonban csak 1812-ben dokumentálta Dr. Richard Fletcher, akinek nevét azóta is őrzi: Fletcher-kőként hivatkoznak rá. A múzeum honlapján szereplő hivatalos álláspont szerint a felirat eredete ismeretlen, bár sokan úgy vélik, hogy óészaki rúnák szerepelnek rajta.

A múzeum éppen ezért semleges álláspontot képvisel, nem támogat egyetlen elméletet sem.

Ami mégis felkorbácsolta az indulatokat, az egy 1984-es magyar értelmezés. Szilva Lajosné, egy lelkes kutató, azt állította, hogy a kövön nem rúnák, hanem magyar rovásírás látható. Ezt az értelmezést a hírportálok azóta számtalanszor átvették, bár kritikai vizsgálat szinte sehol nem követte.

Tyrkir: magyar volt, vagy csak szerettük volna így látni az Egyesült Államok előtti idők történetében?

A történet szerint a követ Tyrkir, egy vikingekkel hajózó felfedező állította 992-ben. Az ő neve több izlandi forrásban is szerepel – ott általában német származásúnak írják le. Egyes magyarországi források azonban kitartanak amellett, hogy Tyrkir valójában magyar volt. Az érv az, hogy az izlandi „Tyrkir” szó a „Turk” megfelelője, és mivel a magyarokat a középkori arab és görög források sokszor „türköknek” nevezték, így a név alapján „valószínűsíthető” a magyarsága. Ez a logikai lánc ugyan ingatag, de újra és újra visszatér.

A probléma ott kezdődik, hogy a Tyrkir-magyarság elméletet sem az amerikai, sem az egyesült államok régészeti vagy történeti publikációi nem támasztják alá. A múzeum sem tesz említést magyarországi kapcsolatról, és nem ismertek olyan fennmaradó dokumentumokat vagy iratokat, amelyek igazolnák a magyar jelenlétet a 10. századi Amerika partjain.

A 13 jel rejtélye - magyar nyomok Leif Eriksson nyomában?

A kőn található 13 véset értelmezése is vitatott. A rovásíráshoz való hasonlóság felületes, a karakterek formája, ismétlődése és logikai elrendezése sem illeszkedik a rovás rendszereihez. Mégis, Szilva Lajosné olvasata sokakban élénk emóciókat keltett.

És itt jön a fordulat, ami az állítás szerint meglepő fordulatot ad az eddig ismert eseményeknek: „Ericson járt e helyen is sok társával”

Ez az a mondat, amelyet a kutató a vésett jelekből próbált kiolvasni, és amelyet sokan a vikingekkel kapcsolatba hozott, feltételezett magyar jelenlét bizonyítékaként idéznek.
A magyarázat szerint ez bizonyítja, hogy Leif Eriksson társaságában egy magyar is jelen volt, aki az utat rovásírással örökítette meg.

Mit látunk bele, és mit bizonyít valójában? – A múlt értelmezése vágy és valóság között

De vajon valóban ez szerepel a kövön? A karakterek száma, formája és az olvasat közötti eltérés alapján sok nyelvész, történész és kutatás szerint ez inkább spekuláció, mint bizonyíték. A szöveg 30 hangból áll, a kőn viszont csak 13 jel található – az arány és az értelmezési módszer tudományosan erősen megkérdőjelezhető.

A történet ettől függetlenül izgalmas – és jól mutatja, mennyire erős az igény arra, hogy egy nemzet különleges szerepet tulajdonítson saját múltjának.

A történelem néha rejtélyes, néha félrevezető – de mindig tükröt tart azoknak, akik olvasni próbálnak benne. Akár rovás, akár rúnák: az emlék valódiságának eldöntése nem szenzációs olvasatokon, hanem alapos, kritikus kutatáson múlik.