
A halál hegye: a domb, ahol több mint 100 ezer kereszt hirdeti az örökkévalóságot
Olvass tovább...
Vannak napok, amelyek minden ember életében sorsfordítók – de van, akinek a legutolsó is percre pontosan meg van tervezve: így néz ki egy halálos ítélet utolsó 24 órája.
Az Egyesült Államokban máig létezik a halálbüntetés, és bár nem minden államban alkalmazzák, ahol igen, ott szinte percre pontos forgatókönyv szabályozza egy halálraítélt utolsó 24 óráját.
A procedúra nemcsak szigorúan adminisztratív, de pszichológiailag is megterhelő, mind az elítéltnek, mind az őt körülvevő személyzetnek. A kivégzést megelőző nap már hajnalban elkezdődik az előkészítés. Az elítéltet külön zárkába viszik, távol a többi foglyotól – ezt hívják „halálsornak”. Itt a nap minden percét figyelemmel kísérik: mit eszik, kivel beszél, hogyan viselkedik. Minden mozdulatát jegyzik.
Olvass tovább...
A híres „utolsó vacsora” valóban létezik, bár a lehetőségek korlátozottak. Van, ahol szabadon választhat, máshol fix menüt kap. Lehetősége van telefonálni, üzenetet hagyni a családnak, vagy beszélni egy lelkésszel. Ezek a beszélgetések már általában egy más hangulatban telnek – mintha az idő is máshogy telne odabent. Többen meglepő nyugalmat mutatnak, mások csak ülnek, némán.
A kivégzés napján minden mozzanat precízen időzített. Az elítéltet elszállítják a kivégzőkamrába, ahol injekció, gáz, villamosszék vagy más módszer vár rá – államonként eltérő módon. Az eljárást orvosi személyzet felügyeli, és hivatalos tanúk is jelen vannak, gyakran az áldozatok hozzátartozói is. A kivégzés előtt még lehetőség van utolsó szó jogán beszélni – van, aki bocsánatot kér, más csak annyit mond:
„készen állok”.
Magyarországon 1990-ben hajtották végre az utolsó halálos ítéletet, és 1993-ban hivatalosan is eltörölték a halálbüntetést. Azóta az Alaptörvény is tiltja alkalmazását. Európában a legtöbb ország így döntött, az Európai Unióba való belépés egyik feltétele volt a halálbüntetés eltörlése.
Ennek ellenére több országban ma is élő gyakorlat a kivégzés. Az Egyesült Államok mellett például Kínában, Iránban, Szaúd-Arábiában és Észak-Koreában is rendszeresen alkalmazzák. A nyilvánosság általában csak ritkán kap bepillantást a részletekbe, épp ezért is annyira megdöbbentő, amikor kiderül: egy ilyen nap nem kiabálásból, ellenállásból vagy drámából áll – hanem csendből, várakozásból és egy kíméletlen rendszer monoton végrehajtásából.
És bármilyen rideg is ez a protokoll, egy ponton minden rendszer emberi arcot ölt – még akkor is, ha az utolsó tekintet már csak a plafonra szegeződik, miközben ketyeg az óra.
Halálbüntetést jellemzően a legsúlyosabb bűncselekmények esetén szabnak ki: ilyen lehet például előre kitervelt, különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés, tömeggyilkosság, vagy bizonyos államokban akár terrorcselekmény is. Az Egyesült Államokban például szövetségi és állami szinten is eltérhet, hogy milyen feltételek mellett ítélhetnek valakit halálra. A döntéshez általában esküdtszéki tárgyalás szükséges, és a bíróságnak kétséget kizáróan bizonyítania kell a vádlott bűnösségét. Az ítéletet ezután hosszadalmas fellebbezési folyamat követi – nem ritka, hogy évtizedek telnek el a jogerős döntés és a kivégzés között.
Olvass tovább...