Ősi vérbarlangot találtak a dzsungelben – a maja áldozatok titka még a régészeket is megdöbbentette

A dzsungel gyomrában elrejtett titkok

Guatemala sűrű, zöldellő dzsungele alatt egy szinte láthatatlan repedés vezet le egy barlangba, amelyet a helyiek régóta a „vérbarlangként” emlegetnek. A Cueva de Sangre, vagyis a Vérbarlang nevű üreg most olyan leleteket tárt a világ elé, amelyek egy az egyben átfestik a maja rítusokról alkotott eddigi képet, és olyan kérdéseket vetnek fel, amelyek új irányba terelhetik a korai mezoamerikai társadalmak  értelmezését.

A Dos Pilas régészeti lelőhely közelében feltárt barlangban rejtőző fosszíliák évtizedeken át rejtőzött a kutatók elől. Csak a kilencvenes években tárták fel először a barlangrendszert, azonban a leletek valódi jelentősége csak most kezd kirajzolódni.

A dzsungel alatt húzódó barlang padlóját emberi maradványok borítják – nem temetkezés jeleit rejti a sziklaodú, hanem egy eddig titokban tartott ősi szertartásból származó rémálom nyomait.

A föld mélye nem felejt - csak erős idegzetűeknek ajánlott tovább olvasni

A barlang vizsgálata és régészeti kutatásai során több száz emberi csonttöredék került a felszínre, amelyeken különös, traumatikus sérülések nyomai láthatók – éles vágásnyomok, letört csontdarabok és olyan fizikai behatások, amelyek egykor brutális, rituális cselekmények tanúi lehettek.

Az első megfigyelések szerint ezek a sebek nem a halál utáni állapotok következményeiből származnak – sokkal inkább az áldozatok életének utolsó pillanataiban keletkezhettek. Egy gyermek csípőcsontján penge általi metszés jelei fedezhetők fel, más koponya darabokon pedig határozott, eszközzel ejtett zúzódásokat vizsgáltak.

Egyes testrészeket szokatlan módon helyeztek el a barlangban: négy koponyatetőt egymásra rakva találtak meg a régészek. Ez a fajta elrendezés a klasszikus temetkezési szokásokkal teljesen szembe megy.

Áldozatok az isteneknek – és az esőnek

A barlang hozzáférhetősége évszakhoz kötött: az év nagy részében víz alá kerül, csupán a száraz évszakban – március és május között – válik bejárhatóvá.

A kutatók az időjárási viszontagságból következtetnek arra, hogy a szertartások időzítése – éppen az esőzés előtti időszakra – egy ősi, természetet befolyásolni kívánó hitrendszer része lehetett, amely a túléléshez és termékenységhez fűzött kétségbeesett reményekből táplálkozó áldozati rituálékhoz vezetett.

A maja naptár szerint május 3-a, a Szent Kereszt Napja jelentős rituális esemény volt, amelyet a bő termésért és bőséges esőért tartottak. A dzsungel mélyén található barlang így a könyörgés és az istenek kiengesztelésének helyszíne lehetett.

A rítus, amitől a kutatók is visszatartották lélegzetüket

A kutatás alatt talált horrorisztikus szertartásból kiindulva egyre több jel mutat arra, hogy nem egész testeket, hanem válogatott testrészeket helyeztek el a barlang különböző pontjain

A csontokon látható metszések és elrendezések nem a véletlen műveinek köszönhető – tudatos, szakrális mintázatokat követnek, ebből feltételezhető, hogy a rituális szertartások során a test részeit önállóan is értékesnek tartották

A leletek között vörös okkerrel megfestett kövek, obszidiánpengék is előkerültek, amelyek tovább erősítik a rítus lehetőségét.

A feltárás egyik vezetője, Michele Bleuze bioarcheológus a következő gondolatok szerint nyilatkozott:

„A mintázat, amit látunk, egyértelműen rituális eredetre utal. A testeket nem eltemették – a barlang padlójára helyezett maradványokat bizonyos szimbolika szerint válogatták ki és rendezték el.”

Ez az a pont, ahol még a régészet edzett szakemberei is megtorpantak: a jelenleg ismert maja áldozati szertartásokhoz képest is szokatlan a Cueva de Sangre leletanyaga. A tudósok szerint valami sokkalta összetettebb kultikus eseményről van szó – egy olyan rítusról, amely a test felajánlásának egy eddig nem ismert formáját tárja elénk.

Kik voltak a rítust végző emberek?

A kutatás jelenlegi szakaszában a legégetőbb kérdés: kik voltak ezek az emberek? Mi különböztette meg őket a többi maja lakostól? A válaszhoz a következő lépések az ősi DNS-vizsgálatok és stabil izotópelemzések lesznek. Ezek segíthetnek feltárni, honnan származtak az áldozatok, mi volt az étrendjük, életkoruk, és hogy milyen társadalmi réteghez tartoztak.

Egy rejtélyekkel övezett barlang, tele titkokkal és a múlt kegyetlen módszereivel

A Cueva de Sangre egyelőre több kérdést vet fel, mint amennyire választ ad. A régészek azonban biztosak abban, hogy az elkövetkező években ez a rejtélyes helyszín kulcsszerepet játszhat abban, hogy pontosabb képet alkothassunk a maja vallási gyakorlatokról, valamint a hit és emberáldozat közötti szoros kapcsolatról.

A fosszília alapú kutatások és a jövőbeli publikációk új rétegeit tárhatják fel annak, miként működött egy olyan civilizáció, amely képes volt egyszerre lenyűgöző templomokat építeni – és közben sötét, már-már kísérteties rítusokat tartani a föld mélyén.

Bár az alábbi felvétel nem a szertartásokkal összefüggésbe hozott helyszínt mutatja be, egy másik, ugyancsak megrendítő barlangrendszert tár elénk – falain titokzatos, kézzel festett nyomokkal, melyek eredete a mai napig kérdések sorát veti fel: