4600 éves piramistitkot fejtettek meg, amikor megtalálták az idegen szerkezetet

Szinte a végtelenséggel ér fel azoknak az elképzeléseknek a tárháza, hogy tulajdonképpen miként is épültek meg Egyiptom ikonikus piramisai. Egyszerűen hiányoznak a tárgyi és írásos bizonyítékok, amik minden kétséget kizáróan igazolni tudnák egyik vagy másik teóriát a hét ikonikus piramis építését illetően.

Már a fáraók és istenek számára emelt épületek impozáns mérete, és mérnöki pontossága is megdöbbentő, lévén több ezer éves mesterművekről van szó, amelyek erős kontrasztban állnak azzal, ahogy a világ többi, korabeli részén viszonyulhattak a kifinomultsághoz. 

A hét említett legendás piramis közül az egyik legérdekesebb, bár nem a legnagyobb, Dzsószer fáraóé. A szakkarai piramis a legrégebbi, ráadásul még a felépítése is extrán különleges, lévén lépcsőzetes kialakítású, amely már távolról is könnyen beazonosíthatóvá teszi a szemlélődők részére. Az egykori egyiptomi főváros közelében épített emlékhely a szakértők szerint z emberiség történelmének első piramisa lehet, és már több, mint tíz kilométeres távolságból is látható. Mindez természetesen nem csak magasságának (eredetileg 62,5 méter, manapság már csak 61), hanem elhelyezkedésének is köszönhető.

Azonban itt jön az újdonság. Dzsószer előtt mind a saját dinasztiájának, mind a még korábbiak fáraói számára a Nílus jelentette a végső temetkezés helyét.

Kripták, nekropoliszok, földalatti helyiségek jelentették az egyiptomi királyok és családjaik végső nyughelyét. A temetéseket rendre a Nílus mellett hajtották végre, és ott indították el örök útjukra az Istenek felé elhunyt fáraóikat. Ám ez a sor Dzsószerrel megakadt. A híres uralkodó ugyanis piramist építtetett magának, ám nem kívánt szakítani a Nílus isteni erejével. 

Már korábban is feltételezték, hogy a folyó energiáját és a víz fizikai tulajdonságai vették igénybe a piramisok építéséhez. Most, egy újabb szakértői csoport jutott arra a következtetésre, hogy a munkák nehezéhez a Nílust terelgették az erre a célra ásott árkokon keresztül, hogy középről és bentről haladva húzzák fel a lépcsőzetes elrendezésű piramist. A kutatók több részletet is kielemeztek a szóban forgó piramis esetében, és arra a következtetésre jutottak, hogy hidraulikus emelőrendszer használhattak az egykori építészek és segítőik. 

Találtak ugyanis a Dzsószer-piramis tőszomszédságában egy eddig beazonosítatlan épületmaradványt

ami tulajdonképpen egy elárasztott vizesárok végét jelképezte, és ez szabályozta a megcsapolt folyó erejét. Mi több, az így nyert energiával hozhatták mozgásba az építőköveket. Egy hidraulikus emelőrendszerbe forgatták a víz energiáját. Már korábban találtak az árokrendszer alján tovább árkokat, amikről azt feltételezik, hogy a víz hordalékát kellett megfogniuk, hogy aztán az épülő piramis belsejébe egy tulajdonképpen szűrt víz kerüljön a piramis központjában lévő aknákba, amiknek szintigazgatásával mozgatták a helyükre belülről az építőköveket. 

Lehet, hogy egy földalatti város van az egyiptomi piramisok alatt:

Forrás: AS.com