
Így hívták az Ázsiában maradt Magyarországot, te is használod ezt a szót
Olvass tovább...
Eddig teljesen félreértelmezték a magyarság legendás útbaigazítását.
A magyarok birodalma számára hatalmas fenyegetést jelentett a honfoglalást követően a kereszténység virágzó terjeszkedése. Azonban a törzseink és azok vezetői számára nem volt egyértelmű a helyes döntés meghozatal. Arra már jóval 1000. előtt rájöttek, hogy valamilyen lépésre szükség lesz a nemzet fennmaradása érdekében. Tulajdonképpen Kelet-, és Közép-Európában a lélekszámhoz mérten nagy, ám az etnikai változatossághoz képest, a népek olvasztótégelyében igen kis területen zsúfolódtak össze a magyarok másokkal. A két római birodalom, illetve a civilizáció felé lassacskán forduló más nyugati királyságok és fejedelemségek szorításában kellet dönteni.
Nem úgy a helyébe lépő fia, Vajk (I. István, majd Szent István), aki a történelem tanításai szerint még a saját, hagyományokhoz hű családtagjaival is hajlandó volt szembemenni. Pontosabban ők szálltak szembe, a majdani keresztény Magyar Királyság első megkoronázott államfőjével szemben. 1000. előtt számtalan csata zajlott a Kárpát-medencében Vajk hatalmának megszilárdítására, a trónkövetelők elnyomására, adott esetben más eszköz nem lévén, megsemmisítésére.
Olvass tovább...
Vajk legnagyobb kritikusa nem más volt, mint a honfoglaló Árpád vezér egyik ükunokája Koppány. A feljegyzések szerint bár több változó jelentőségű Koppány jelen volt a magyarság történelmében, de a szóban forgó vezér több birtokkal és haderővel is rendelkezett a 10. században. A feltevések szerint hatalmas gyakorolt a Dunántúl több tájékán is, például a mai Somogy-, és Baranya-vármegyék területén, valamint még a Balatontól északra, a Bakonyban is.
azonban kétségtelen, hogy a majdani István legnagyobb ellenlábasa komoly befolyással bírt a birodalomban. Ezért is kellett az uralkodónak leszámolnia vele, lévén a Koppányék által gerjesztett véres felkelés elvonta a figyelmet a külső fenyegetések elől, és az ország széthullásával rémisztgetett. A középkori történetírók feljegyzései szerint a pogányok vezérét a seregével együtt voltaképpen a saját "hazájában" verték meg. A leírások arról szólnak, hogy valahol Veszprém környékén mértek rájuk csapást Vajk hadai, hogy aztán Koppány végső büntetése a felnégyeltetés legyen.
Olvass tovább...
Nemrég előkerült egy olyan elmélet, miszerint éppen Koppány szentségtelen és nem túl keresztényi "testvérharca" miatt vitték feledésbe azt, hogy az egyik leghíresebb ómagyar idézet rá és uradalmára vonatkozhat. A Tihanyi Apátság Alapítólevelében ugyanis szerepel a legendás mondat, amit a legrégebbi írott magyar nyelvű emlékként tartunk számon:
"INDE AD CASTELIC & FEHERUUARU REA MENEH HODU UTU REA POST HEC PETRE ZENAIA HEL REA"
- ezt egy hadiút leírásaként azonosítjuk a hivatalos állásfoglalás szerint, amely egy ókori római utat jelölt meg egykoron.
De az említett, fenntartásokkal kezelendő elmélet szerint korántsem erről szól a lejegyzett mondat. Egy szakértő szerint Koppány nem csak a Balatontól északra, de a tó déli partján is székelt, és birtokot tartott fenn. Azt állítja, hogy leírás teljesen félrevezető a vélt vagy valós helységnevekkel, amikből ezer évvel ezelőtt több is létezhetett egyszerre, szerte a fiatal országban. Könnyen lehet, hogy egy Tolna várától, Fehérváron keresztül egy útról szól az Alapítólevél magyar szövege, amely a Balaton déli része alatt futott, Koppány "kiskirályságába".
Miért nem Koppány győzött?
Forrás: bilecz.blog.hu