Szörnyű titkot rejt a Margit-sziget, nem véletlenül kerülte mindenki

Nem csak a főváros, hanem egész Magyarország egyik legszebb és legnépszerűbb kiránduló-, kikapcsolódási helye a Dunában fekvő Margit-sziget. A Pest és Buda között elhelyezkedő történelmi városrész már sok-sok évszázada lakott a magyarság által, ám a majd száz hektáros terület rengeteg titokkal és talánnyal övezi a kultúránkat. A ma már nagyon változatos szigetet egykoron több, más névvel is illették, bár már lassan 800 esztendeje, hogy IV. Béla lányáról, Margitról van elnevezve. 

IV. Béla egyszerre volt szerencsés és szerencsétlen időszakban királya a magyaroknak. Számára szerencsétlenség volt, hogy éppen az 1241-42-es tatárjárás idején kellett irányítania. Azonban a Magyar Királyság számára szerencse volt, hogy éppen ez az erőskezű Árpád-házi uralkodó volt soron a történelemben. Ugyanis IV. Béla megmenekült a pusztító mongol horda fenyegetése elől, majd miután a vész elmúlt, hazatért és újra felvirágoztatta a kifosztott országot. Bélának ehhez rengeteg erőfeszítésre volt szüksége, illetve olyan megegyezésekre, amelyek több száz évre meghatározták a királyság sorsát. 

Még javában dúlták a hazát a tatárok, amikor megszületett a király és felesége, Laszkarisz Mária lánya, akit azonnal fel is ajánlottak Istennek.

A roppant vallásos IV. Béla megfogadta, hogy amennyiben mind ő, mind a Magyar Királyság átvészeli a tatár sáskahad pusztítását, akkor Margitot felajánlja az egyház szolgálatába. Végül, helyre állt a rend a Kárpár-medencében, így nem volt mit tenni a gyermeket egy veszprémi apácakolostorba küldték. Majd később, amikor Margit már 12 éves volt átköltözhetett a szintén a veszprémiek által üzemeltetett új kolostorba. Ezt az új kolostort maga a király alapította a lánya számára a Nyulak-szigetén. 

Vagy a Leprások-szigetén. De lehet, hogy a Nyulakén. Történelmi sötét folt az ugyanis, hogy tulajdonképpen Margit előtt mi volt a pontos neve a Dunában fekvő festői szigetecskének. A latin nyelvű írások, már amik fennmaradtak, kimondottan változatos képet festenek. Mint ismert, Margit halála alig 27 évesen következett be, ám odaadó keresztény életvitelének köszönhetően a szigetet átnevezték a tiszteletére Margit-szigetre, illetve még szentté is avatták. De az a mai napig kétséges, hogy a honfoglalástól kezdve egészen a 13. század végéig Nyulak-szigete vagy Leprások-szigete volt az eredeti elnevezés. 

A zavart szinte biztosan egyetlen betű különbség okozta, hála a latin nyelvnek. Ugyanis a Leprások-szigete (Insula Leprorum) eredeti írásmódja csak egyetlen betűvel különbözik a Nyulak-szigetétől (Insula Leporum).

Sőt, egyes középkori források mind-mind tudni vélik a saját igazukat. Krónikák írják, hogy 1000. után is több leprakórház működött a hazánkban, és a keresztes hadjáratok által behurcolt betegség fertőzöttjeit még a szigeten is kezelték, mintegy karanténban tartva őket. Más források inkább a Nyulak-szigete teóriát erősítik, miszerint erős vadnyúl populáció honolt  a szigeten. Bár ez utóbbi erősen kérdéses, hiszen találtak nyomokat arra vonatkozóan, hogy már a rómaiak is megszállva tartották egykor ezt a földdarabot, akik aligha hagyták volna kiaknázatlanul ezt a lehetőséget. Valószínűbb az a verzió, miszerint nemesek számára tenyésztettek hosszú fülű rágcsálókat a szigeten, hogy aztán az urak szabadon levadászhassák őket.  

Margit, az Istenért lázadó királylány: