18. századi magyar író elárulta Magyarország jövőjét, döbbenetes dolgokat írt

Egy költő, akiből jós lett - legalábbis a legenda szerint

Képzeljük el, hogy egy 18. századi magyar költő egyszer csak elkezd jövendölni, méghozzá nem is akárhogyan: olyan pontosan, hogy egyesek szerint még a világháborúk idejét és a szocializmus „fénykorát” is előre látta. A történet főszereplője Csokonai Vitéz Mihály, akinek nevét a magyar irodalom klasszikussá vált verseiből ismerjük, de a 19. század második felében hirtelen jós lett belőle - legalábbis a néphit szerint.

A legenda szerint „csalhatatlan jövendöléseket” írt, amelyek évszázadokon át kéziratokban és ponyvafüzetekben keringtek. Ezekben szerepel például az a híres mondat is, miszerint „1940-ben még kutya sem szeretne lenni, de 1950-ben még a sírból is feljönne az ember” - ez utóbbi azért eléggé mellément, a Rákosi-diktatúra "fénykoránál" a világháború első éve biztosan elviselhetőbb volt.

A jóslatok titka

Azért felmerül a kérdés - mi igaz abból, hogy Csokonai egyfajta hobbi-Nostradamusként is működött? A történetet tudományos alapossággal is felgöngyölítette Vargha Balázs, aki arra jutott, hogy az egész jóslatsorozat egy jól felépített, utólagos átverés volt.

A legkorábbi változatok 1820 körül jelentek meg kéziratban, majd néhány évtizeddel később ponyvákban kezdtek terjedni. Ezek a szövegek valójában már megtörtént eseményeket „jósoltak meg” (ezeket sokkal könnyebb), így tették magukat hihetővé. Az 1811-es például évre „pénzváltozást és nagy vizeket” írtak, míg 1815-re Napóleon elfogását.

Egy másik, különösen sokat idézett rész 1848-ra polgárháborút említ  - amit utólag a szabadságharcra vonatkoztattak. De volt olyan is, hogy egyes években „olyan sok bor lesz, hogy az is megfullad benne, aki meg sem issza”, vagy épp ellenkezőleg, „még a templomi bornak is savanyú íze lesz”.

A jövendölések gyakran kétélűek voltak: egyszerre ígértek bőséget és nyomort, felkelést és békét - mindenki azt hallott ki belőle, amit akart. Csokonai neve ekkor még sehol nem szerepelt, azt csak jóval később, az 1850-es évektől kezdve „ragasztották rá”, hogy még több olvasót szerezzenek - a népszerű költő neve egyfajta hitelességi pecsétként szolgált.

Az utolsó Csokonai-jóslat

A „Csokonai-jóslatok” történetének utolsó felvonása egy utolsó, véletlenszerű telitalálattal zárult. Egy 1913-ban kiadott ponyvafüzet például így folytatta a hagyományt: „1914. A balkánháború kitörése... 1915. Nagy világháború lesz...” - ezzel pedig akaratlanul is, de beletrafált a történelem egyik legsötétebb fejezetébe.

Ha jóslatokat nem is, de verseket mindenképpen írt Csokonai - ez az egyik legszebb műve Ódor Kristóf előadásában: