Ők voltak a leggazdagabb magyar család, örökre eltűntek

Mond valamit a Sina név? Aligha. Sinatelep nevű településrész van a mai Magyarországon, Ercsi mellett. Fejér vármegye ezen területe egyébként gazdag bronz-, és római kori lelőhelye a régészeknek. Ez a bizonyos hely a cikkünk középpontjában álló Sina családról kapta a nevét. Pedig egykor ők nem csak a hazai, de az egész közép-európai régió legvagyonosabb famíliáját alkothatták.

Az Osztrák-Magyar Monarchia idején még a bécsi udvarban is tisztelték a Sinákat, lévén tudták, hogy Magyarország autonómiájához szükség a helyi pénzemberek támogatására. Azokéra, akik aktívan, jelentős pénzmaggal járulhattak hozzá az infrastrukturális fejlesztésekhez, nagyberuházásokhoz. Apáról fiúra szállt a család hatalma, és hosszú ideig felszálló ágban volt a dinasztiájuk, amíg a szerencse és a gazdasági növekedés elpártolt mellőlük, véget ért az érájuk.

A Sina család görög származású volt, bár, hogy mikor értek a monarchia területére, teljesen bizonytalan.

Feltűnésük a birodalomban a törökök teljes kiűzése után lelhető fel a feljegyzésekben. Ezek szerint valamikor a 18. század végén már számottevő jelenségei voltak a magyar és osztrák pénzvilágnak. A család feje, Sina Simon eszes, találékony kereskedőként indította pályafutását a Kárpát-medencében, hogy aztán a háborús helyzeteket kihasználva kölcsönöket folyósítson. Így hát innentől már egyenes volt az útja a bankárságig, hatalmas tőke felhalmozása útján. Napóleon fenyegetése árnyékában már az osztrákok is a Sina hitelekért folyamodtak, hogy megvédjék Bécset a francia császártól.

Nemzetközi szinten a híres-hírhedt Rothschildok sikereit, míg idehaza Széchenyi István sikerességét is túlragyogták.

A legsikeresebb Sina fiú, György (ő alapította a fentebb említett Sinatelepet) tovább gyarapította a családi vagyont, sőt, még politikai elismertséget, barátokat is szerzett. A haza leggazdagabb klánja nem kevesebb, mint 80 ezer forintot adományozott a Magyar Tudományos Akadémia megépítésére, így túllicitálva a 60 ezret adó Széchenyit is. Beszálltak a Lánchíd megépítésébe is, a Sinák címere a mai napig díszíti ezt a dunai átkelőt.

A dinasztia a csúcsán nem csak a duális birodalmon belül, de még az észak-itáliai Velencében is rendelkezett ingatlannal, hatalmas birtokkal. Nem kevesebb, mint 240 ezer holdon volt termőföldjük, ennél többel egyetlen magánszemély sem rendelkezett. Állítólag még a császár is megsüvegelte tanácsaikat, intelmeiket a befektetéseket, pénzügyeket illetően. Talán aligha meglepő módon még a „nagy-magyarországi” időkben még a hajózásból is kivették a részüket. Nem csak a Dunát járták be gőzhajóik (50 járműből álló flotta), hanem a Fekete-tengeren át egészen a törökök szent és tisztelt Boszporuszáig tartott a befolyásolási területük, üzleti érdekeltségeik.

A Tisza sem kerülte el a Sina család figyelmét, részesei voltak a Tisza történelmi jelentőségű szabályozásának, amelynek mesterséges hírverését ők maguk finanszírozták, lévén még a média is a kezükben volt a fontosabb folyóiratok által.

Azonban az unoka, Sina Simon már egyre kevesebb sikert könyvelhetett el. Rendre rossz döntéseket hozott az üzleti életben, a családi vagyon egyre inkább csak apadt. Azonban a fiatalember nem fogta fel azt, hogy egyszer a végére ér a felhalmozott gazdagságnak. Lányait ugyan sikerült viszonylag jó családokhoz beházasítania, azonban a szélhámosok többnyire csak a Sina-vagyonra pályáztak, amiből folyamatosan csak kevesebb lett.

A 19. század végére, a 20. század elejére már a professzionális bankok kiszorították a magánkézben lévő hitelezőket

így a Sinák bevételi forrásai is megszűntek, amik még az utolsó pillanatig is a túlélést jelentették számukra. Az 1900-as években felszámolták minden vállalkozásukat, eladták ingatlanjaikat, birtokaikat, a Sina család teljesen visszavonult tagjai életük végéig felélték a még meglévő tartalékaikat, és teljesen asszimilálódtak a társadalom középosztályában. Nevük feledésbe merült.

A Lánchíd érdekfeszítő története:

Forrás: Dívány