Megszólalt egy 3000 éves egyiptomi múmia, a tudósok Frankenstein-i mesterkedése lenyűgöző

Egy halott egyiptomi pap, aki újra megszólalt

A jónevű Nesziamun (az eredeti angol cikkben Nesyamun), az egykori egyiptomi pap, aki időszámításunk előtt körülbelül 1000-ben hunyt el, a Leeds-i Városi Múzeumban nyugszik - eddig leginkább tudományos vizsgálatok tárgya volt, beszélgetőpartnerként nem igazán teljesített. Egy brit tudományos projektnek köszönhetően viszont most újra „megszólalt”: a laborban rekonstruált hangképző szervei segítségével egyetlen, tisztán hallható magánhangzót sikerült kicsalni belőle. 

Amikor a múmia nemcsak mesél, de beszél is

 A csontvázakkal ellentétben a múmiák szinte teljes anatómiai regényeket hagytak meg a jövőnek. Az épségben megmaradt lágy szövetek révén nemcsak betegségeik és életmódjuk tárul fel, de akár a hangjuk is újraalkotható. A beszédhang nem csupán a hangszálak eredménye: az egyedi hangzás a garat, a szájüreg és az orrüreg összjátéka. Ezek a struktúrák csontvázból nem rekonstruálhatók, de ha szerencsénk van, akkor egy múmiából igen.

D. M. Howard, a londoni Royal Holloway egyetem elektronikai professzora és csapata a világ egyik legjobban dokumentált múmiáját, Nesziamunt választotta kísérleteikhez. A papot 1823-ban fedezték fel és szállították Leeds-be, ahol a következő évben ki is csomagolták. Azóta többször is olyan alapos vizsgálatnak vetették alá, amit bármelyik kelet-európai átlagpolgár megirigyelne: röntgen, endoszkópia, fogászat, majd CT-vizsgálat következett.

A csapat most a CT-adatokból 3D modellt alkotott az egykori pap hangképző csatornájáról, majd 3D nyomtatással fizikailag is létrehozta azt. Bár egy kis rész (a lágyszájpad) hiányzott, a kutatók ezt a részt következtetéssel  (és egy kis kreatívitással) pótolták - a nyelv viszont már nagyobb kihívás lett volna, így azt nem próbálták rekonstruálni.

Az örök élet hangja: a tudomány és hit találkozása

A nyomtatott hangcsatornát egy speciális hangszóróhoz csatlakoztatták, amit egy ún. „vocal tract organ” - nem túl szép tükörfordításban hangképzőcsatorna-orgona, aminek a feladata a beszédhang szintetizálása volt.

Az ilyen módon előállított hang áthaladt Nesziamun mesterséges hangcsatornáján, s megszületett a hang - egy magánhangzó, valahol az e és az á között, mint az angol „bed” és „bad” szavakban. Ha minden igaz, akkor ez még csak a kezdet, egy kis ízelítő abból, ami még várhat ránk. A jelenlegi technológia csak álló helyzetű hangcsatornát képes szimulálni - a sírban fekvő test más akusztikai viszonyokat produkál, mint egy élő emberé, aki beszél vagy énekel.

De van itt valami több is a puszta technikánál. A kutatás egyik első kérdése az volt, hogy vajon etikus-e újra „megszólaltatni” egy holttestet? A válasz a múltban rejlik: az ókori egyiptomi hitvilág szerint a név kimondása életet ad a halottnak. Nesziamun maga is kérte sírfeliratában, hogy a túlvilágon is szólhasson, hogy beszélhessen az istenekkel. A tudósok szerint az ő esetében nemcsak megengedett, de egyenesen kívánatos is volt, hogy újra hallassa hangját. A jövő még bármit hozhat, lehet, hogy a technológia fejlődésével hamarosan ó-egyiptomi kórus alakul.

Kicsit már meggyűrték az évek, de íme, a múmia beszéde:

forrás: Time