Bejelentették, mit találtak a piramis alatt Egyiptomban, ez felforgatja a világot?

Képzeljük el, hogy a világ egyik legismertebb ókori építménye – túl azon, hogy páratlan mérnöki teljesítmény – valójában egy több ezer éves, mitikus szimbólum rejtekhelye is lehet.

A Paradicsom kertje: Új megközelítés

Dr. Konstantin Borisov számítógépes mérnök 2024-ben publikált tanulmányában merész állítást fogalmazott meg: szerinte az Édenkert nem a hagyományosan feltételezett Közel-Keleten, hanem Egyiptomban helyezkedett el.

A Bibliában említett négy folyó – Gihon, Pishon, Tigris és Eufrátesz – közül a Gihont a Nílussal, a Pishont pedig az Indusszal azonosítja, összhangban a középkori európai világtérképekkel. Dr. Konstantin Borisov állítása szerint a gízai nagy piramis azon a helyen épült, ahol egykor az Élet Fája állhatott, amely a Biblia szerint örök életet biztosító gyümölcsöt termett. ​

A gízai piramis belső struktúrája és az Élet Fája közötti összefüggés

Dr. Konstantin Borisov számítógépes szimulációi azt mutatták, hogy a piramis csúcsánál koncentrálódó töltött részecskék különös mintázatba rendeződnek: több, egymással párhuzamosan kifelé ágazó formát hoznak létre, amelyek szerinte megjelenésükben hasonlítanak egy fa koronájára.

Ezt a fa-szerű elrendeződést Borisov az Élet Fája bibliai szimbólumával hozza összefüggésbe, és úgy véli, ez megerősítheti azt az elméletet, miszerint a piramis pontosan azon a helyen áll, ahol egykor ez a misztikus fa „nőtt.”

Ősi térképek és történelmi források – másként, mint eddig gondoltuk

Dr. Borisov elméletének egyik legérdekesebb pillére a 13. századi Hereford Mappa Mundi – a középkori világábrázolás egyik legismertebb darabja. Maga a térkép egy kör alakú világszemléletet mutat be, amelyet egy mitikus folyó, az "Oceanus" vesz körül.

Ennek legfelső pontján "Paradise", azaz Éden szerepel. Borisov értelmezésében ez nem allegória, hanem földrajzi támpont: az Éden, szemben a hagyományos mezopotámiai elhelyezéssel, Egyiptomhoz, azon belül is a gízai piramisok térségéhez köthető.

Hogy alátámassza elméletét, Borisov idézi Titus Flavius Josephus, római-zsidó történész gondolatait is. Josephus az „Ókori zsidók története” (Antiquities, 1. könyv, 1. fejezet, 3. szakasz) című munkájában részletesen beszél az Édenből eredő négy folyóról: Pishon, Gihon, Tigris és Eufrátesz. 

Meglepő módon Josephus a Pishont Gangeszként, a Gihont pedig Nílusként azonosítja – vagyis Egyiptom már az ő értelmezésében is az édeni mítosz egyik kulcspontja volt.

Már önmagában az is új fényt vet a bibliai földrajzra, hogy a történelmi folyók ilyen módon megfeleltethetők egymásnak – ám Borisov szerint a gúla alakú konstrukciók földrajzi elhelyezkedése még tovább erősíti ezt a narratívát, mintha maga az épített környezet is egy rég elfeledett kozmológia nyomait őrizné.

Ráadásul Borisov egy Kr. e. 500 körül készült görög térképre is hivatkozik, amelyen szintén négy fő folyó – a Nílus, Tigris, Eufrátesz és Indus – ered a világot körülvevő Oceanusból. Ez, a középkori és ókori ábrázolások párhuzamai révén, még inkább hitelesíti azt a teóriát, hogy az Édenkert nem Irakban, hanem Egyiptomban, és épp a gízai piramisok alatt lehetett.

Vita és új kutatási irányok – nyitott kérdések és kemény kételyek

Borisov állításai természetesen élénk vitát váltottak ki a tudományos közegben. A régészek és történészek egy része izgalmas gondolatkísérletként üdvözli az elméletet, amely új értelmezési horizontokat nyithat meg az ókori világ szakrális földrajzában. Mások azonban óvatosak: szerintük az eddigi bizonyítékok inkább indirekt jellegűek, és a konklúzió levonása további régészeti és dokumentált alátámasztást igényel.

Maga Borisov is hangsúlyozza, hogy elmélete interdiszciplináris, azaz több tudományterületet átfogó megközelítést kíván: történelmi források, mitológiai szimbólumok, térképtörténet és fizikai szimulációk együttes értelmezésével közelíti meg a kérdést.

A piramis belső elektromágneses viselkedésének vizsgálata mellett tehát most a történelmi térképek és vallási szövegek újraértelmezése kerülhet előtérbe. A gízai komplexum és annak alaprajzi elhelyezkedése, valamint a piramis alatti területek régészeti feltárása sarkalatos pontok lehetnek a következő évek kutatásaiban.

A lenti videó feltárja, hogyan köti össze Borisov az Édenkertet a gízai piramissal, középpontba állítva az Élet Fáját, négy ősi folyót és egy elfeledett világtérképet: