Ősi magyar törzset találtak Oroszország határán, azonnal megtiltották a kutatást az oroszok

Egy elfeledett magyar közösség az oroszországi határ mentén

Képzeld el, hogy valahol a kazah sztyeppék mélyén, az oroszországi határ közelében egy népcsoport él, amely magyaroknak nevezi magát. Nem hallucináció. Ez nem legenda. Ez valóság.

1965-ben egy magyar antropológus, Dr. Tóth Tibor olyan felfedezést tett, amitől minden történelem tankönyvet újra lehetne fogalmazni. Kazahsztán eldugott vidékén, a Torgaji-medencében rábukkant egy közösségre, akik magyar néven éltek, beszéltek és meséltek – mindezt ezer kilométerre a Kárpát-medencétől. És mit csináltak az oroszok, amikor ez kiderült? Azonnal leállították a kutatást.

Élő identitás: nem torzított név, hanem magyar

Ez a történet nem elmélet, nem feltételezés. A Madjarok című Wikipédia-szócikkben – többek között Vosztrov és Tóth Tibor kutatásaira hivatkozva – részletesen beszámolnak arról, hogy a helyiek saját magukat magyaroknak (madijar) hívják. Nem valami torzított név, nem félrefordítás – hanem egy élő, büszke identitás. És nemcsak beszéltek róla: őrizték, továbbadták, generációkon keresztül.

Amikor az oroszok a porba temették a választ

Miközben idehaza elásták a felfedezést, Kazahsztánban a kutatók jól ismerték Dr. Tóth Tibor nevét. Tudták, mit talált. Tudták, milyen súlya van. De a kutatás második felvonása sosem indulhatott el. Az oroszországi adminisztráció bezárta a térséget, a magyar kutatót soha többé nem engedték vissza. Még fényképezni sem engedték. Élete végéig próbált harcolni az igazságért.

Nem akarták, hogy kiderüljön: a magyarok keleti kapcsolatai mélyebbek és valósabbak, mint amit a hivatalos szovjet történetírás hajlandó volt elfogadni. Ez a felfedezés megerősíthette volna a magyar identitás szuverenitását – egy olyan korban, amikor a nemzeti kérdéseket következetesen elnyomták. És talán az is túl kényelmetlen igazság volt, hogy egy magyar kutató ért oda először, nem egy orosz tudós.

Végül eredetünk egyik legtitokzatosabb fejezete maradt ott, a porban.

A torgaji törzs, amely fennmaradt

A tudat, hogy ezek a törzsek nem tűntek el nyomtalanul, nem spekuláció. A kazak néprajzi intézetekben, múzeumokban pontosan tudják, kik azok a madijarok. Beszélnek róluk, kutatják őket. És ha végre valaki komolyan venné itthon is ezt a szálat, talán a DNS-vizsgálatokkal is választ kaphatnánk arra, amit sejtünk: hogy a torgaji magyarok valóban az őseink.

Egy név, amely nem torzul – hanem bizonyít

A Magyarok keleten és nyugaton szerzője egyértelműen kimondja: a madijar névnek nincs köze semmiféle rövidített Mohamed-változathoz. Ez nem egy személynévből lett, nem valami becenév. Ez egy törzsnév. Egy örökség.

Genetika és DNS – a valódi kulcs a múltunkhoz

A történet brutálisan izgalmas, de még mindig csak a jéghegy csúcsa. Helyi elbeszélések, sírfeliratok, hagyományok mind arról szólnak, hogy valami nagy dolog rejtőzik a sztyeppe mélyén. A genetika és a régészet tudományágain belül ma már olyan fejlett eszközökkel munkálkodnak, amelyekkel szinte, az örökség kérdését bizonyítani lehetne. Már ha végre hagynák.

Egy szál, amit sosem lett volna szabad elvágni

Valahol a kutatás fiókjaiban ott lapulhat a magyar nép egyik legősibb ága. Egy szál, amit túl sokáig hagytak elfeledni. Talán itt az ideje újra elővenni.

Az alábbi videóban Baski Imre nyilvánítja ki álláspontját a madjar–magyar rokonságról: