Amint ezt a viccet meghallotta a férfi, azonnal elérte a vég

A sors néha igazán kegyetlen fricskákra képes, a történelem során már számtalanszor előfordult, hogy egy-egy kiemelkedő személyiség neve nem az elért eredményei miatt maradt fenn az utókor számára, hanem valamilyen egészen bagatell dolognak köszönhetően.

Az itáliai Pietro Aretino, vagyis magyarosított nevén Arezzói Péter is közéjük tartozik, aki reneszánsz íróként és költőként egészen a királyi udvarig vitte. Pedig apja letagadta és a tanulmányait is félbe kellett szakítania, ám a festészetben és írásban végül már fiatalként megmutatkozott a tehetsége.

Michenangelóval is összeveszett

Később a költészet felé fordult, műveiben pedig nem félt kritizálni a pápát, emiatt aztán Rómát is el kellett hagynia. Velencében viszont megtalálta a számításait és az egyik legelismertebb költőként I. Ferenc francia király és V. Károly német-római császár társaságában is sokszor megfordult. Ennek politikai célja is volt, hiszen az uralkodók Aretino gúnyos verseivel próbálták meg lejáratni ellenfeleiket, többnyire sikeresen.

Aretino számára ez pusztán munka volt, annak hangoztatta a véleményét verseiben és írásaiban, aki többet fizetett. Emiatt aztán a „toll zsoldosa” neve is ráragadt, fegyvere a szavakban rejlett, és idővel sérthetetlennek érezte magát.

Történt egyszer, hogy Michelangelóval történő levelezése során szeretett volna teológiai koncepciókat adni a Sixtus-kápolna oltárfestményeihez, ám a művész ezt visszautasította, mire bosszúként Aretino megkérdőjelezte Michelangelo nemi hovatartozását verseiben.

Halálossá vált egy obszcén vicc

Aretino minden témát magának akart, rengeteget írt, levelezett, csatlakozott a szabadkőművesekhez, és mindenhol ott akart lenni, ahol fontos dolgok történtek. Ez okozta vesztét is.

Egy velencei vacsora során ugyanis annyira nevetett nővére obszcén viccén, hogy egyes források szerint megfulladt, mások alapján pedig leesett egy székről és nyakát szegte. A tragikus eseményről egyébként egy festmény is készült, amely itt tekinthető meg.

Aretino emlékezete fennmaradt, legtöbben mégis az amúgy azóta sem ismert halálos viccet emlegetik, pedig markáns idézetei is legalább ennyire érdekesek:

Forrás