A Dávid-szobor bizonyítja, hogy Michelangelo száz évvel megelőzte az orvostudományt
Olvass tovább...
A tudósok nagyon aggódnak a Dávid-szoborért.
A Dávid-szobor Michelangelo leghíresebb műve, emellett a reneszánsz kor egyik legnevesebb alkotása, ami 1873-ig a Palazzo Vecchio előtt állt, de aztán áthelyezték jelenlegi helyére, a Galleria dell'Accademia egyik termébe; eredeti helyén pedig azóta is egy másolat látható. A több mint 500 éves szobor most komoly veszélybe került, a tudósok nagyon aggódnak egy sérülés miatt, ami bármikor a műremek megsemmisülését eredményezheti.
Kevesen tudják, de eredetileg teljesen másra szánták azt a márványtömböt, amiből végül Michelangelo kifaragta a Dávid-szobrot. Az egyház egy Herkules-szobrot akart belőle készíttetni a firenzei dóm számára. A munka el is kezdődött 1464-ben, Agostini di Duccio dolgozott rajta, de soha nem fejezte be, és utána sem találtak senkit a helyére. Állítólag azért nem vállalták a szobrászok, mert rossz minőségű volt a márvány, nehéz volt vele dolgozni.
Olvass tovább...
Így aztán a márványtömb félig kifaragva hevert a dóm udvarán, majd három évtizeddel később jött az akkor 26 éves Michelangelo, és megkapta a munkát. 1501-ben látott neki a faragásnak, és három évig tartott, mire elkészült vele.
Már az elkészülése után néhány évvel, 1512-ben is megsérült a szobor talpazata egy villámcsapás következtében, majd 1527-ben politikai zavargások voltak Firenzében, ekkor törött el a műremek bal karja. Csak 1543-ban kezdtek neki a restaurálásának Cosimo Medici kérésére.
A későbbiekben is többször kellett restaurálni a szobrot, de volt olyan, aki csak többet ártott a munkájával, mint használt. 1843-ban Aristodemo Costoli a szobor egyik lábujját javította, de a megtisztításához egy nagyon agresszív, savas anyagot használt, ami nem tett jót a márványnak.
Maga a márvány egyébként sincsen jó állapotban. Szakértők szerint apróbb repedések láthatók rajta, ami hosszabb távon nagyobb gondot is okozhat. Tudósok szerint félő, hogy a lábrész nem sokáig tudja már elbírni a szobor hatalmas súlyát, pláne úgy, hogy a kiállítóterembe érkező látogatók lábdobbanásainak rezgései apránként további repedéseket okoznak a márványon.
A New York Times is írt róla, hogy komoly sérülések vannak a Dávid-szobron. Ezeket a repedéseket már a 19. században is felfedezték, de hogy mennyire komoly problémáról van szó, arra csak 2014-ben, az olasz geotudósok világítottak rá. Kijelentették, hogy ha csupán 15 fokkal megbillentenék a szobrot, tönkremenne a bokája, és megsemmisülne az alkotás.
A szakértők úgy vélik, hogy az eredetileg használt márványtömb messze nem volt tökéletes darab, már azelőtt kiszáradt és törékennyé vált, hogy elkezdték volna a faragást. Nem szabad elfeledni, hogy a tömb több mint 30 évig állt napsütésben, esőben, hóban, szélben, mire Michelangelo újra hozzányúlt, és ez nyilván nem tett jót neki.
Másrészt a szobor súlypontja nem tökéletesen kiegyensúlyozott, valójában Dávid lábának helyzetén kívül helyezkedik el.