Eltüntették a magyarok büszkeségét, példátlan szigort alkalmaztak

Bizony gyakran hallhattuk azt az életünk során, amikor egy laikus megszólta egy másik embertársát, miszerint csak nem Kossuth Lajos-szakállat növesztett-e. Minden bizonnyal az összes magyar lelki szemei előtt ott a már gyermekkorában beleplántált kép, amint a legnagyobb hazai államférfiak egy-egy festményen, netán egy fényképen terjedelmes, tiszteletet parancsoló arcszőrzettel pózolnak. Nincs ez másként az egyik leghíresebb politikusunk esetében sem. Kossuth Lajos generációja patrióta szellemiségét határozta meg mind lelkületben, mind a borbély székében ücsörögve. 

Kossuth Lajos neve egyet jelent az egyetemes magyar történelemmel, a vele való azonosulás minden politikai rezsim számára könnyű munka. Ugyan a 19. században élt egykori kormányzó elnök megítélése paradox jegyeket mutat, mégis állandó "rajongótáborral" dicsekedhet, érdemei megkerülhetetlenek és vitathatatlanok. Kossuth Lajos a reformkor nagy politikusa volt, és míg magát a demokrácia híveként tartotta számon, régi riválisát, Széchenyi Istvánt inkább tartotta liberális arisztokratának, akivel számára lehetetlen volt azonosulni. 

Az a bizonyos szakáll

Valószínű, hogy a jó megkülönböztethetőség jegyében döntött a különleges szakállviselet mellett Kossuth. Az 1802-ben született államférfi meglepő, de valójában távolról sem teljes arcszőrzettel rendelkezett. A korai reformkor, majd a szabadságharc idejében (mint az események egyik fő mozgatórúgója) jellegzetes stílust vett fel. Haja és szakálla egyfajta keretet adott karakteres arcának, amelyen szabadon hagyta a száj és az ajkak környékét, állát leborotválta. A bajusz nem érte el a hajjal köralakot leíró szakáll vonalát. Ez volt a Kossuth-szakáll. 

Az 1848-49-es forradalom, majd szabadságharc során még nem is annyira, de aztán ezek leverését követően az ellenállás már-már illegális szimbóluma lett a Kossuth-szakáll. Elképesztő méreteket öltött a mánia, pedig már ekkortájt is többen amellett kardoskodtak, hogy a cári oroszokkal és a labancokkal szembeni vereség elsősorban az erőtlen Kossuth hibája volt, akit ráadásul el sem számoltattak a világosi fegyverletételt követő években.

Jó, persze nehezen is tudták volna őt nyakon csípni a Habsburgok

hiszen a végső vereséget követően a törökök haldokló államába menekült, majd szinte bejárta a fél világot. Miközben Kossuth az emigrációjában továbbra is a független Magyarországról álmodozott, és élesen kritizálta a kiegyezés aktív, de még passzív résztvevőit is, rajongóinak száma meredeken emelkedett. A Kossuth-szakáll viselete népi divattá vált, függetlenül származástól, társadalomban betöltött szereptől. Már a forradalom előtt sem nézték jó szemmel a haza elnyomói a Kossuth-divatot, ám a 19. század második felében akár komolyabb karhatalmi zaklatásnak is kitehette magát az, aki a politikus szakállválasztására esküdött. Így lehet az, hogy kétszer tiltották be a Kossuth-szakállt, bár törvény vagy jogszabály sosem korlátozta annak hordását. 

Pedig ez a különleges, állnál borotvált viselet még a legalsóbb társadalmi rétegekbe is eljutott. Még az egyszerű parasztság is viselte, s ha valaki felkérdezte őket a miértről, nagyon szívesen eljátszották az együgyű földművelőt. A papok a hagyományos öltözetük gallérja miatt mutogattak a Kossuth-szakáll kénytelen viseletére, mondván csak így tudnak borotválkozni. 

Az elnyomók képtelenek voltak kordában tartani az arcszőrzet-divatot

és a Kossuth-szakáll büszke viselete egyértelmű állásfoglalást jelentett a Habsburgokkal szemben. A konok ragaszkodás híre eljutott a száműzetésében egyre elkeseredettebb Kossuth Lajoshoz is, aki csak az 1867-es kiegyezést követően térhetett haza. Politikai ellenfelei ekkorra már nem tartottak tőle, társadalmi hatása is megfakult, még, ha nemzeti hősként is ünnepelték visszatérését. A Deák Ferencnek címzett Cassandra-levél pedig rávilágított, hogy Kossuth szakállával együtt a nézetei is idejét múlttá váltak, a nemzet fennmaradása érdekében szükség volt egy erős szövetségesre a létrejövő világhatalomhoz, az Osztrák-Magyar Monarchiában. 

Kossuth Lajos legendás, fennmaradt hanganyaga: