Egy rejtélyes tibeti könyv elárulja, hogyan halunk meg

Az újjászületésről, halál utáni életről számos teória létezik, a reinkarnáció és a mennyország felfogása ugyan különböző úton közelíti meg a kérdést, ám egyvalami közös: sokakat foglalkoztat az örök rejtély, melyre egy különös tibeti könyv adhatja meg a választ – legalábbis azok számára, akik fogékonyak a buddhizmus tanaira.

A Bardo Thodol, másik nevén a Tibeti Halottaskönyv a buddhizmus egyik alapműve, amely az elmúlás és az újjászületés köztes állapotát (vagyis a bardót) értelmezi. A könyv legfőbb célja, hogy egyfajta útmutatást adjon a halálra készülőknek, amivel az újjászületés is a lehető legkedvezőbb módon mehet végbe.

A könyv Padmaszambhavától eredeztethető, és a 8. században íródott. A jegyzeteket a Gampo hegyekben rejtették el, majd évszázadokkal később, a 14. században fedezte fel Karma Lingpa, a tanítások ezt követően terjedtek el. A Bardo Thodol részletesen beszámol azokról a tapasztalatokról, melyeket a tudatunkkal észlelünk a halál után, és három fő állapotot különböztet meg.

A Chikhai bardo a halál pillanatát írja körül, amikor a tudatunk megtapasztalja a „tiszta fényt”. A Chönyid bardo a valóság megtapasztalását jelenti, a Sidpa bardo pedig az újjászületéshez vezető utat magyarázza.

Európába is eljutott a rejtélyes könyv

Ezeken kívül még fontos részei a könyvnek az éber tudatosság, a meditáció és az álom állapot, így összesen hat bardót különböztethetünk meg. A szövegben az élőkhöz is szólnak, hiszen figyelni kell a halál jeleit, az elhunyton pedig különböző rituálékat hajtanak végre.

A mű Európában is megjelent, Walter Evans-Wentz tibetológus fordította le a „The Tibetan Book of the Dead” címmel, ami a tibeti spiritualitás elültetésének egyik legfontosabb momentuma volt a kontinensen. Különös hidat képez a nyugati és a keleti „halálfelfogás” között, és a 60-es években a hippimozgalom is merített belőle.

A könyvről Dr. Zágony Rudolf, a Pécsi Tudományegyetemen Közgazdaságtudományi Karának docense is tartott előadást: