Magyarok őstörténetéről állítanak rendkívülit a tudósok

A magyarok népvándorlása hosszadalmas és a későbbi évszázadokat meghatározó fontos változásokkal teli időszak volt, melyet a közelmúltban egy magyar kutatócsoport vizsgált részletesebben.

A tavaly decemberben kiadott tanulmányuk a Science Advances tudományos folyóiratban jelent meg, és rámutatott azokra a folyamatokra, melyek meghatározták a magyarság történelmének alakulását.

Az egyik kulcsmozzanat az avarok és a magyarok keveredési hajlandósága volt, a HUN-REN Archeogenomikai Intézet munkatársaiból álló tudóscsoport pedig megosztotta, hogy már 2018 óta vizsgálták az Árpád-kori leszármazási vonalakat, és arra a megállapításra jutottak, hogy bár a honfoglalók érkezésével a Kárpát-medencében élő lakosság változatlanul megmaradt, ám egyfajta belső átrendeződés indult az úgynevezett hatalmi központok mentén.

Ennek egyik fő ütőere Zalavár volt, ami nem csak hatalmi centrum, de egyfajta gyűjtőhely is volt, ahol rengetegen megfordultak. Mindazonáltal az is biztosan kijelenthető, hogy a honfoglalás nem egyszerre zajlott, hanem időben elhúzódó folyamat volt, csakúgy, mint a népesség keveredése.

A honfoglaló magyarok hajlandóak voltak keveredni

Az avarok esetében ez kevésbé volt jellemző, a magyarok viszont szinte egyből hajlandóságot mutattak a többségében földművesekből és pásztorokból álló, úgynevezett „alapnépességgel” való keveredésre, ami a megmaradásuk záloga is volt.

Az avarok azonban épp emiatt fokozatosan eltűntek, annak ellenére, hogy a genetikai kutatások szerint nagyjából a lakosság 20 százalékát tették ki, ellenben az érkező honfoglalók 10 százalékával.

A lakosság alakulása további kérdéseket vet fel a regionális különbségek kapcsán, amit társadalmi szerveződés és kapcsolatrendszerek mentén vizsgálnak a továbbiakban a kutatók, melyekben a temetők leletanyagai lesznek segítségükre.

A kutatók a hunokról is fontos részleteket derítettek ki:

Forrás: Népszava