Lefordítottak egy római papiruszt, lenyűgözően szövevényes ókori gengszter-történet derült ki belőle

Egy ókori per, ahol minden volt

Létezik egy több mint 2000 éves pergamen, tele botránnyal, korrupcióval és lázadással - mintha egy római kori krimibe csöppentünk volna! A közelmúltban fordították le a leghosszabb görög nyelvű papiruszt, amelyet valaha találtak a Júdeai-sivatagban, a papirusz pedig egy elképesztő bírósági ügy részleteit tárja elénk. A főszerepben: két júdeai bandita, egy halom bűntett és a mindig szigorú római igazságszolgáltatás.

Újra előkerült az elveszett történet

A szóban forgó pergamen valamikor az 1950-es vagy 60-as években került elő, majd évtizedeken át porosodott egy jeruzsálemi múzeum raktárában. Kezdetben úgy gondolták, hogy a nabateusok írták - ez egy meglehetősen titokzatos nép, akik az ókorban Arábiától Palesztináig uralták a kereskedelmi útvonalakat. Aztán egyszer csak jött a nagy felismerés: a szöveg görög nyelven íródott, és bizony nem is akármilyen történetet mesél el.

A dokumentum a híres császár, Hadrianus uralkodása alatt zajló tárgyalás jegyzőkönyve, amely két hírhedt zsidó lázadó, Saulos és Gadalias ellen folyt. A vádak között szerepelt a rabszolgák illetéktelen felszabadítása és lázadás szítása a birodalom ellen - ez utóbbit a rómaiak körülbelül annyira nézték jó szemmel, mint Lenin a katolikus egyházat.

A tárgyalás időzítése is kulcsfontosságú: Hadrianus éppen Júdeában járt i.e 129-130 között, nem sokkal azelőtt, hogy kitört a Bar-Kohba felkelés (i.e 132-136), amely az egyik legnagyobb zsidó lázadás volt a római uralom ellen.

Egy piszkos ügy, tele csalással

A papirusz nemcsak a korabeli forrongó politikai helyzetet tárja fel, hanem ritka bepillantást nyújt az ókori bűnözés világába is. A dokumentum szerint Gadalias már nem először ült a vádlottak padján: neve mellett olyan vádak szerepeltek, mint erőszak, "banditaság", pénzhamisítás, börtönből szökés és pénzügyi zsarolás - ha volt ókori gengszter, akkor Gadalias egészen biztosan az volt.

A történetben viszont Saulos volt az „agy” (Guy Ritchie után szabadon). Ő ugyanis el akart engedni három rabszolgát (Abaskantost, Onesimost és Nikót - utóbbi nevét sajnos nem sikerült teljesen kibetűzni), csakhogy ehhez ki kellett volna fizetnie a római államnak az 5 százalékos felszabadítási illetéket - meg kell adni ugyebár az államnak, ami az államé (bár az másik "cég" szövege, bizonyos Jézus Krisztus mondta).

Mit tett hát? Ügyeskedett. Kitalálta, hogy az egyik haverját, Chaereast nevezi meg új tulajdonosként, de valójában nem történt valódi átadás - ilyet még a modern világban is látunk, az is kiderült tehát, hogy nincs új a nap alatt.

És itt jön a képbe Gadalias, akit a dokumentumban találóan úgy jellemeznek, mint „olcsón megvásárolható ember”. Nem csoda, hiszen apja a dokumentumok szerint egy korrupt jegyző volt, így kiválóan értett a papírmunkák meghamisításához - innentől kezdve pedig nem vagyunk benne biztosak, hogy csak nemrég fordították le a szöveget, és politikusok nem használják már generációk óta egyfajta gyakorlati útmutatóként.

De mi lett a vége?

A történetnek minden bizonnyal nagyon érdekes vége lett, csakhogy - a papirusz nem árulja el az ítéletet. De egy egészen biztos: a rómaiak nem voltak éppen elnézőek az ilyen fajta bűnökkel szemben. Az akkori törvények szerint a falsum (okirathamisítás) rendkívül súlyos bűncselekménynek számított (ma is annak számít), a büntetés pedig vagyonelkobzás, száműzetés, kényszermunka vagy akár kivégzés is lehetett.

Még az előkelő római polgárokat sem kímélték, ha ilyesmin kapták őket, úgyhogy Saulos és Gadalias is minden bizonnyal igen kemény ítéletben részesült - erre pedig abból is következtethetünk, hogy a per után nincs semmilyen dokumentum, ami említené a létezésüket, így az valószínűleg az ítélet után záros határidőn belül véget is ért.

Vajon milyen lehetett a mindennapi élet a Római Birodalom fénykorában? Ebben a videóban ennek próbáltak meg utánajárni, és hát valószínűleg nem unatkoztak:

forrás: iFLScience