Kiderült a mumifikált egyiptomi állatok rettenetes titka, nem házi kedvencek voltak

Az ókori Egyiptomban az állatmúmiák kiemelkedő szerepet játszottak a vallási életben és a temetkezésben. A legtöbb halott mellé mumifikált állatot is tette, ami elkísért és megvédte a holtakat a túlvilágon, illetve áldozatként küldték ezeket az isteneknek. A modern kutatások azonban felfedték, hogy az állatok, amelyeket mumifikálásra használtak, gyakran rossz körülmények között éltek, és súlyos egészségügyi problémákkal küzdöttek. 

A templomokban serénykedők és papok külön helyeken tartották és nevelték azokat az állatokat, amelyeket később mumifikálásra szántak. Egyes állatokat befogtak a vadonból, másokat pedig mesterséges körülmények között szaporítottak. 

Az egyiptomi források és a modern régészeti bizonyítékok arra utalnak, hogy különösen a macskákat, egy bizonyos vízimadarat, az íbiszt és krokodilokat tömegesen tenyésztették a szentélyekben.

Milyen körülmények között éltek a mumifikálásra tartott állatok?

A legújabb tudományos vizsgálatok kimutatták, hogy ezek az állatok életük során sokat szenvedtek a rossz táplálkozás és a nem megfelelő életkörülmények miatt. A mumifikált maradványok csontjain végzett röntgen- és CT-vizsgálatok szerint sok állat súlyosan alultáplált volt, és D-vitamin hiányban szenvedett, ami arra utal, hogy zárt helyeken tartották őket, és nem jutottak elegendő napfényhez. 

A krokodilok esetében gyakoriak voltak a deformált csontok, a majmoknál pedig a fogszuvasodás és a csonkolás jelei. A macskák kóbor állatok lehettek, melyeket a templomok körül etettek abból a célból, hogy 5-6 hónapos korban agyonüssék és kipreparálják. Ma egyértelműen kínzásnak neveznénk azokat a körülményeket, amelyeket ezek az állatok elszenvedtek.

Az egyiptomiak szinte bármilyen állatból készítettek múmiákat, a leggyakoribbak közé tartoztak a macskák, kutyák, íbiszek, sólymok, krokodilok és majmok. Az állatmúmiák célja sokrétű volt, főként áldozati ajándékokként szolgáltak az isteneknek. 

Emellett szimbólumokként tisztelték őket, például a macskák Básztet istennőhöz kötődtek, míg a sólymok Hóruszhoz. Ritkán, de előfordulhatott az is persze, hogy a házi kedvencként tartott macskát vagy kutyát ölték le a temetésre és mumifikálták, hogy gazdájukkal együtt mehessenek a túlvilágra.

A modern kutatók a múmiák vizsgálata során röntgen, CT- és mikro-CT elemzéseket végeztek, hogy feltárják az állatok életkörülményeit. Az eredmények azt mutatták, hogy sok állat fiatalon, nem természetes módon miatt pusztult el, mielőtt mumifikálásra került. 

Ezek a felfedezések új megvilágításba helyezik az egyiptomi állatmúmiák történetét, és megmutatják, hogy nem minden múmia volt szeretett házi kedvenc. Sokukat vallási célokból nevelték és áldozták fel.

Tutanhamon sírjában is találtak állati múmiákat

Tutanhamon sírjában találtak kutyákat, macskákat, majmokat és egyéb kisebb állatokat, amelyek a fáraó szolgálatában állhattak, vagy szimbolikus szerepet játszottak a vallási hiedelmekben: