Lebontotta a háza falát, egy több ezer éves ókori civilizációt talált mögötte

A régi házak sokszor különös titkokat rejtenek, azonban arra, amit egy férfi talált a saját otthonában, talán a mai napig nincs másik példa.

Egy lakásátalakítással kezdődött minden.

Derinkuyu, Törökország híres földalatti birodalma Kappadókia város lenyűgöző történelmi örökségének egyik legizgalmasabb része. A mélyben rejtőző város a világ legnagyobb és legjobban megőrzött földalatti városainak egyike, ahol becslések szerint akár 20 000 ember is élhetett egyszerre. A várost véletlenül fedezték fel az 1960-as években, amikor egy helyi lakos bontási munkálatok közben egy rejtett ajtóra bukkant a háza pincéjében, ami egy hatalmas barlangrendszerbe vezetett le. Azóta régészek több mint 85 méter mélységben, 18 szinten tártak fel különféle helyiségeket, köztük lakószobákat, iskolákat, boltokat, borászatokat és állatistállókat is, ami azt mutatja, hogy az itt lakók hosszú időre terveztek berendezkedni.

Derinkuyu az egész tudományos közösséget lenyűgözte.

Derinkuyu eredetét és építésének pontos dátumát még mindig vitatják a történéseket. Egyes feltételezések szerint a várost a frígek építették az ie 8. században, míg más elméletek szerint a hely Hettita időkre (azaz 15. századra) nyúlik vissza, amikor a népnek az ellenséges betörések előtt kellett rejtőzködnie. Az idő múlásával, különösen a bizánci korszakban, a várost tovább bővítették, főként keresztény közösségek, akik az üldöztetések előtt menekültek. A város mélyén található templomok és más vallási terek arra utalnak, hogy Derinkuyu vallási szempontból fontos szerepet tölt be. A keresztények a 20. század elejéig, az Oszmán Birodalom alatt is használták a menedéket, mivel az Oszmán Birodalom alatt a keresztény közösségek ismét üldözéseknek voltak kitéve. Az itt élők rendszeresen vonultak a mélybe, amikor a felszínen háborús fenyegetettség, vallási üldöztetés vagy egyéb konfliktushelyzet adódott. A görögök használták a várost az 1900-as évek elejéig, míg a térségben végbemenő etnikai tisztogatások és népességcserék miatt végleg elhagyták azt.

A város kialakítása döbbenetes.

A város építészeti kialakítása zseniális: a különböző szintek közötti összeköttetéseket szűk járatok biztosították, ami lehetővé tette, hogy csak egy ember haladhasson át egyszerre, így segítve a védekezést. Az ajtókat hatalmas, kerek kőtömbök alkották, amelyek csak belülről lehetett mozgatni. Ezek a "biztonsági ajtók" komoly védelmet nyújtottak az esetleges támadók ellen. Az ivóvízellátásról különböző mélységű kutak gondoskodnak, melyek nem mindegyike nyúlt a felszínig, így mérgezéses támadások ellen is védettek voltak az itt élők. Kiépített szellőzőrendszer biztosította a friss levegőt, ami alapvető volt egy ekkora közösség túléléséhez a föld alatt.

Derinkuyu más földalatti városokkal is összeköttetésben állhatott. A közelben található Kaymakli városával egy nyolc kilométer hosszú alagút kapcsolható össze, ami arra utal, hogy a Kappadókia régió különböző civilizációi közötti együttműködés lehetett az alagútrendszer építése közben és a használatuk alatt is.

A föld alatti civilizáció szépen lassan eltűnt.

Az idők folyamán Derinkuyu elhagyatottá vált, majd 1960-as években bekövetkező újbóli felfedezésével megnyílt a turisták előtt. Az UNESCO a világörökség részévé nyilvánítva, ma is népszerű látványosság, bár csak a felsőbb szintek látogathatók, a mélyebb részek feltárása és biztonságossá tétele még folyamatban van. A komplex struktúrája és a teljes feltárás nehéz és időigényes, bár a szakértők folyamatosan dolgoznak rajta. Így Derinkuyu továbbra is rejteget titkokat és valószínű, hogy a jövőben még többet megtudhatunk meg ennek a csodálatos földalatti világnak a történelméről és az ott élők mindennapjairól. Az eddig felfedezett részek is mutatják azonban, milyen hihetetlen ügyességgel és részletgazdag tervezéssel épült ez az egyedülálló város, amely rendkívüli betekintést nyújt az ókori civilizációk menedékkeresésébe és találékonyságába.

A titokzatos felfedezésről készült videót ide kattintva nézheted meg:

_{Forrás: wikipedia}