Döbbenet: a magyaroktól vették át Amerikában ezt a halloweeni hagyományt?

Minden évben visszatérő téma az, hogy Magyarországon Halottak napja és Mindenszentek van, nem pedig Halloween. Van azonban valami, amit a legtöbb ember eddig nem tudott erről az amerikainak hitt hagyományról, pontosabban annak egyik legfontosabb kiegészítőjéről.

Mindenszentek, Halloween, Halottak napja: egy dolog azonban közös.

A töklámpások készítése Magyarországon a 20. század eleji paraszti világában különösen népszerű volt, elsősorban a falusi fiatalok körében, akik a faragott tökök segítségével ijesztgették és szórakoztatták egymást. A betakarítás után, mindenszentek és halottak napja környékén gyakran faragtak vicces vagy rémisztő arcokat a tökökbe, amelyeket gyertyákkal világítottak ki. Több helyen „tökvicsorinak” hívták ezt a hagyományt, amely különösen népszerű volt Erdélyben, ahol a Luca-napi ünnep részeként is elterjedt, és Luca-tök néven vált ismertté. Ekkor a tököt gyertyákkal világították meg, és a cél általában a tréfás ijesztgetés volt. Az őszi estéken a régi paraszti világban ezek a faragott tökök sokszor felkerültek a kerítésekre, ablakokba, vagy éppen farakások tetejére, így az emberek vidám csínytevésekként emlékeztek meg az év sötétedő időszakáról.

A tökfaragás fontos magyar hagyomány volt.

A magyar tökfaragási hagyományok egyik legrégibb története a középkorig nyúlik vissza és Salamon király nevéhez fűződik, aki a legenda szerint a visegrádi vár tornyában raboskodott. Az őrök este töklámpásokkal világították ki a tornyot, hogy jobban megfigyelhessék a rabot, és innen származik az ismert mondás: „Fénylik, mint Salamon töke.” Ez a hagyomány tovább gyökerezett a magyar néphagyományban, ahol a töklámpások készítése és használata különleges védelmet kapott. A népi babonák szerint a faragott tökök fényével elűzhették a rossz szellemeket és védelmet nyújtanak

A 20. század folyamán ez a hagyomány elhalványult, ám a Halloween nemzetközi elterjedésével újra népszerűségre tett szert Magyarországon is. Az amerikai kultúrából átvett Halloween ünnepe által ismét divatba jött a tökfaragás, noha ez a szokás eredetileg európai gyökerekkel rendelkezik, és tulajdonképpen innen került az amerikai kontinensre is. A tökfaragás ennek eredményeként ismét visszaszivárgott a magyar kultúrába, és ma már szinte minden ősszel találkozhatunk faragott tökökkel mind a kisebb falvakban, mind pedig a nagyobb városokban.

Több könyvben is felbukkan a tökfaragás motívuma.

Gyöngyössy Orsolya néprajzkutató is kiemelte, hogy még ma is vannak, akik emlékeznek a tökfaragás régi hagyományára, melyet gyermekkorukból ismernek. Ebben az időszakban a kivájt tököt különböző arcokkal vicces látták el, majd gyertyát helyeztek beléjük, hogy másokat rémisztgessenek vele. Erdélyben is hasonló szokás terjedt el: Gonda Klára „Gyermekvilág Eszterneken” című munkájában írja, hogy a tököket ott nemcsak faragták, hanem például gyufaszálakból fogakat is készítettek hozzájuk, hogy még ijesztőbbek legyenek. A faragott tökök a közeledő sötét őszi esték egyik jelképévé váltak, és az ablakba, kerítésekre, farakások tetejére helyezve különleges látványt nyújtottak, így elriasztották a kíváncsiskodókat.

Ma már a tökfaragást sokan a Halloween ünnepéhez társítják, ami idegen hagyománynak tűnhet, mégis egy eredetileg Európából származó szokás, amely sokáig része volt a magyar vidéki életnek. Ahogy a Valentin-naphoz kapcsolódó Bálint-napi hagyományok, úgy a tökfaragás is új életre kelt az országban a második világháború után, és ma már nemcsak a gyerekek, hanem a felnőttek körében is népszerű szórakozás, amely az őszi időszak egyik kedvelt programjává vált.

Hazánkban manapság annyira népszerű ez a régi új hagyomány, hogy még fesztivált is rendeznek neki a Hősök terén:

_{Forrás: Touchee facebook oldal}