Terjed a hazugság a Balatonról, a turistákat is ezzel hülyítik, de valójában soha nem történt ilyen a magyar tengernél

Széleskörben terjed egy hazugság a Balatonról - pontosabban a Balaton környékéről -, amit sokan el is hisznek; ráadásul még a külföldi turistákat is ezzel hülyítik. Ez tulajdonképpen egy, az északi parthoz kapcsolódó mese, aminek középpontjában Tihany, Balatonfüred, és egy faágyú áll.

Jómagam a hétvégét Tihanyban töltöttem, és miközben az egyik helyi kávézóban ücsörögtem, a szomszéd asztalnál meghallottam egy beszélgetést. Egy fiatal, huszonéves pár ült mellettem, és arról elmélkedtek, vajon mennyi valóságalapja lehet a balatonfüredi csatának, amiben a tihanyiak egy faágyút vetettek be. A fiatalember egyre inkább keresgélt az interneten, hátha talál valami információt róla, de amíg ott tartózkodtunk, nem járt sikerrel.

Ezt követően felsétáltunk az apátsághoz, és akik jártak már Tihanyban, tudhatják, hogy a párkánysétány mentén található ez a bizonyos faágyú, aminek "igaz" történetét egy táblán elolvasva lehet megismerni. Mikor elmentünk emellett az ágyú mellett, éppen egy külföldi csoport állta körbe, és egy idegenvezető fordította le nekik, hogy mi áll a táblán - hiszen csak magyarul írták rá. Kicsit megálltunk, hallgattuk, mit mesél nekik az idegenvezető, majd egy hölgy megkérdezte tőle, hogy

ez tényleg az a faágyú, amit ennél a csatánál használtak - mire az idegenvezető határozottan válaszolta, hogy igen, és meg is mutatta, hol illesztették össze újra a puskaportól szétrobbant ágyút.

Én csak fogtam a fejemet, mert egyszerűen nem akartam elhinni, hogy még egy ilyen mesével is bárkit be lehet etetni - és sajnos nemcsak a turistákat, hanem ezek szerint az idelátogató magyarokat is. Aztán utána ki tudja, mennyire széleskörben fog elterjedni ez a hazugság a balatoni csatáról, ami nem is történt meg.

A tihanyi faágyú igaz története?

Aki esetleg nem ismerné Csizmazia Zsolt írását, azok kedvéért leírjuk, hogyan is szól a faágyú "igaz" története, vagyis hogyan zajlott le a sokak által elhitt csata Tihany és Balatonfüred között. Egyébként nagyon megmosolyogtató, jópofa mese humoros csattanóval, de senki se higgye azt, hogy ez tényleg megtörtént; ez a történet még alapjaiban sem igaz.

A régi szép időkben, Egykor hajdanán,
Nagy háború dúlt Tihanynak bérc fokán..
Okozója ennek is, Az asszony vala,
Mert bíróné létére Be nem állt a szája.

Egyre csak szapulá Bámlász jó urát,
És dicséré szóval Fürednek bíróját.
Ki a tihanyi rálátásért Pénzt kérni nem restell,
Ezért van Füreden, Tele minden persely.

Az ember hallgatá, Majd mikor megunja,
Csendben átballag, A közeli kocsmába.
Ott aztán a bortól Igen bölcs emberek,
Tárgyalni Füredre Követet küldenek.

De a két főember Nem jut egyezségre,
Így bírónk hazatér, Üres mindkét zsebe.
Népe vigasztalja Jó tihanyi borral,
A bíró bátorodik, Fenyeget háborúval.

Születik haditerv Másnap a gyűlésen,
Ágyúval lőnek végig, A gaz, csalárd Füreden.
De miből legyen ágyú Hisz kovácsuk sincsen?
Mondá egy asztalos: Lehet fából éppen.

Eme "nagy ötlet" után Mennek az erdőre,
Dolgozik szaporán Tihanynak hõs népe.
Igazi tölgyfából Készült el a löveg,
Mit a templom mellé, Állított a tömeg.

S célozván Füredet, Puskaporral tölték,
Ágyúgolyót bele, Aztán elsütötték.
De mint a liliom, Úgy nyílt szét a tölgyfa,
A közelben állókat, Mind a földre sújtva.

A bíró még feláll, Ő is haldokolván,
Mond vigasztalót, Imigyen szólván:
Jó tihanyiak, Szeretett népem!
Miénk a győzelem. Higgyetek nékem!

Mert ha nálunk meghalt Legalább tizenhat,
Hát akkor Füreden, Hányan meghalhattak.
Pedig Füred csendben, Békében éldegélt,
Mit holmi ágyúgolyó Soha el nem ért.

Az asszony pedig, Ki mindennek oka volt,
Megkapván büntetését, A lövéstől megnémult.
Így ért véget egykor, Tihanynak háborúja,
Regéje bor mellett száll, Apáról fiúra..