Az év felfedezése: hidraulikus rendszert használtak az első piramis megépítésekor Egyiptomban

Egy Xavier Landreau nevű történész közelmúltbeli tanulmánya innovatív elméletet mutatott be az első egyiptomi piramis, a szakkarai Dzsószer piramis megépítésével kapcsolatban. A szakértő szerint hidraulikus rendszert használtak az ókori építészek a gigantikus sírhely kivitelezése során. A kutatás a Szakkara régió földrajzának, hidrológiájának és régészetének részletes elemzésén alapul, és bizonyítékokat tár fel arra vonatkozóan, hogy az ókori egyiptomiak vízi erővel emelhették fel a nagy kőtömböket az építkezés során.

A szerzők megállapították, hogy a piramis egy stratégiai szempontból pontosan kiszámolt helyen, a Gisr el-Mudir (Nagy Ház) néven ismert híres építménytől nyugatra fekvő vízgyűjtő medencében volt. Ez a medence körülbelül 15 négyzetkilométeren terült el és az egykor a Bahr Bela Ma folyó, a Nílus Wadi Taflah néven ismert mellékfolyójának részét képezte.

A tanulmány egyik legérdekesebb fejezete a rendkívül fejlett vízgazdálkodási rendszer felfedezése. Ez a rendszer magában foglalja a Gisr el-Mudir gátat és a „mélyárok” néven ismert vízkezelő rendszert. A csatornával összekötött sziklába vájt rekeszek sorozatából álló mélyárok egy modern vízkezelő rendszerhez hasonlítható, amely ülepítő tavat, duzzasztót és tisztítórendszert foglal magában.

A kutatók modellezték a vívmányt és bebizonyították, hogy az ókori egyiptomiak hidraulikus emelőszerkezetet használtak a lépcsős piramis építéséhez. Ilyen technikát még soha nem dokumentáltak az egyiptomi mérnöki történelemben. Az ősi építészek a köveket a piramis belsejéből emelték fel, hasonlóan egy vulkánhoz, víznyomással mozgatva a súlyos kőtömböket.

Két-három évtized alatt épülhetett fel a piramis

A kutatás a mechanikai modellt is bemutatva kiderítette, hogy a piramis helyszínén rendelkezésre álló víz mennyisége elegendő volt az építéshez. Hipotézisük alátámasztására a kutatók nagy felbontású műholdképek és digitális magassági modellek elemzését végezték el fejlett GIS (Geographic Information System) technológia segítségével. Ez a megközelítés lehetővé tette, hogy felmérjék a legközelebbi település, Abu-szír paleohidrológiai hálózatának a Dzsószer építési projektre gyakorolt ​​hatását. Egyúttal vizuálisan szemléltették, hogy az ókori egyiptomiak hogyan aknázhatták ki a természeti tájat építészeti céljaik érdekében.

Numerikus modellezést is végeztek a vízfogyasztás, az emelési ciklusok és a kút feltöltésének tanulmányozására. Eszerint a folyóból lecsapolt víz segítségével 20-30 év alatt épülhetett fel a piramis. 

Forrás: LBV