promotions.hu
Keresés
Menü megnyitás
Tech & Tudomány

Patikaszobornak nézték az eltűnt ókori Apollót, pedig ott volt a Nemzeti Múzeum gyűjteményében


Patikaszobornak nézték az eltűnt ókori Apollót, pedig ott volt a Nemzeti Múzeum gyűjteményében
Borítókép:  Archaeologiai Értesítő, Wikimedia Commons

A második világháború idején eltűntnek hitt Apolló-szobor évtizedekig rossz besorolással szerepelt a Nemzeti Múzeum nyilvántartásában. Az ókori bronzszobrot most újra kiállították.

Az 1961-es leltárkönyv szerint a tárgy egy ismeretlen eredetű, 19. század közepéről származó „patikaszobor” volt. Ez a bejegyzés egy olyan bronzszoborhoz tartozott, amely a háború előtt még a régészeti kiállítások egyik állandó, kiemelt darabja volt. A restaurátorok és régészek az újkori gyűjteményben azonosították az elveszettnek hitt műtárgyat. A Magyar Nemzeti Múzeum kiállítási ismertetője szerint a háború utáni zavaros múzeumi viszonyok között került át oda a szobor.

Már 1825 előtt a múzeumé volt az ókori Apolló-szobor

Az első tudományos leírás 1894-ben jelent meg róla a zoborról, ami szerint valószínűleg a mai Pécs területéről, a római kori Sopianaéból származik. Az alkotást jóval korábban, már 1825 előtt befogadta a múzeum. A háború után viszont a régészeti gyűjtemény veszteségei között tartották számon és az újkori gyűjteményben évtizedekig tisztázatlan maradt a kora és az eredete.

Az 56 centiméter magas szobor egy ruhátlan ifjút ábrázol. A sötét bronzarcból élesen kiválik a két szem, amelyet ezüstlemezzel borítottak. A szem kialakítása, a test arányai és a mélyen barázdált haj alapján az alkotás a Krisztus utáni második század második felében készülhetett. A bronzművesek külön öntötték ki a testrészeket, majd összeillesztették őket. Az alak felemelt bal kezében egy húros hangszert, a jobb kezében pengetőt tartott.

Az Apolló-szobor visszakerült a Római Gyűjteménybe. November 29-ig a Kelet és Nyugat határán című állandó régészeti kiállítás hatodik termében látható.