125 ezer éve ez mentette meg az emberiséget a biztos haláltól a sivatagban - de amit a nyílhegyeken találtak, az még a kutatókat is sokkolta

Az Arab-félsziget kulcsfontosságú vándorlási útvonalat biztosított az első afrikai földrészt elhagyó emberek számára, száraz klímája azonban komoly kihívást jelentett az ősi utazást vállelők számára.

A sivatagon való átkeléshez őseinknek összetett túlélési stratégiákat kellett kidolgozniuk, és egy új kutatás rámutat, hogy a mérgezett nyilak fontos szerepet játszhattak a sikerükben. A paleoklimatológiai adatok azt mutatják, hogy Arábia nem mindig volt olyan száraz, mint napjainkban, és az elmúlt néhány százezer évben a nedves és a száraz időszakok váltogatták egymást.

Ám még a csapadékmennyiség növekedése idején sem oszlott el egyenletesen a víz a régióban. Ehelyett bizonyos pontokon halmozódott fel, amelyeket az emberek lépcsőkövekként tudtak használni Afrikából kijutva Eurázsia többi része felé. Az egyik ilyen helyszín a dél-szaúd-arábiai Mundafan ősi tava volt, amely időnként megtelt, ahogy az éghajlat csapadékosabbá vált. A régi tópart mentén a régészek egy 'Uruq Aljelibah nevű, 125 ezer éves táborhelyet fedeztek fel, ahol a vadász-gyűjtögetők a tó túléléséhez szükséges számos nagy növényevőre vadásztak.

A helyszín feltárása során a kutatók összesen 5 511 kőeszközt találtak, amelyek közül többön olyan becsapódási törések láthatók, amelyek vadászfegyverként való használatukra utalnak. Bár a tanulmány szerzői nem tudják teljes bizonyossággal megerősíteni, hogy ezeket a kőhegyeket szuronyokként vagy lövedékként használták-e, a felületükön kimutatott ragasztómaradványok és növényi rostok megerősítik, hogy a nyélre voltak szerelve, és összetett vadászrendszerek részét képezték.

Az egyik legjelentősebb felfedezés annak bizonyítéka, hogy néhány kőhegyet nyeles vadászfegyverként használtak

- mondta Chris Clarkson, a tanulmány szerzője egy nyilatkozatban, majd hozzátette:

Ez arra utal, hogy az emberek többféle anyagból készült összetett fegyvereket készítettek, ahelyett, hogy egyszerűen csak kézben tartható kőeszközöket használtak volna.

Ilyen maradványokat a megvizsgált kőhegyek 84 százalékán találtak, és 49 százalékuk mutatta a nyelezés jeleit. A kimutatott növényi gyanták között szerepelt egyiptomi balzsamfa, indiai szenna és különféle Pistacia fajok. A legizgalmasabb eredmény azonban az volt, hogy több ilyen fegyveren is azonosították az Acokanthera schimperi (más néven nyílmérgesfa) növényhez köthető vegyületeket.

Ezek az eredmények együttesen arra utalnak, hogy az 'Uruq Aljelibah ősi lakói halálos méreggel átitatott, összetett vadászfegyvereket használtak zsákmányuk elejtésére. Jelenleg a tanulmány szerzőinek nincsenek közvetlen bizonyítékaik a mérgező fegyverekkel elejtett állatokról, bár a helyszínen talált megafauna-maradványok azt mutatják, hogy az emberek vízilovakra, struccokra, tevékre, gazellákra és bivalyokra vadásztak és dolgoztak fel.

A tópart egy nagyon eltérő Arábia nyomait őrzi, ahol az édesvíz, a füves puszták és a fák táplálták az embereket és a bőséges vadállományt

- mondta Frans van Buchem kutató.

A mérgezett fegyverek mellett a kutatók más, fás szárú növények nyomait tartalmazó eszközöket is találtak, ami arra utal, hogy ezek az őskori vadász-gyűjtögetők fa- és különféle növényfeldolgozó tevékenységeket is végeztek. Clarkson a leletanyag gazdagságát kommentálva elmagyarázta, hogy „a régészeti lelőhelyek ilyen ritkán őrzik meg a mindennapi életnek egy ennyire teljes pillanatképét, ahol a vadászfegyverek, a feldolgozott állatok, a növényfeldolgozás és az eszközgyártási területek mind egy helyen találhatók.”

Azáltal, hogy az 'Uruq Aljelibah-i ősi életről ilyen részletes képet adnak, a felfedezések új megvilágításba helyezik azt a szerepet, amelyet az Arab-félsziget játszott a korai emberek Afrikából történő terjeszkedésében. Ahelyett, hogy kizárólag vándorlási folyosóként szolgált volna, a régió a csapadékos időszakokban jelentős emberi megtelepedést támogató élőhelyet biztosított, virágzó édesvízi ökoszisztémákkal, amelyeket őseink összetett vadászati stratégiákkal tudtak kiaknázni. A tanulmány a Science folyóiratban jelent meg - írja az IFLScinece.