Mi okozta a 3000 éves „Fonott Hölgy” halálát? A legújabb CT-vizsgálat meglepő dolgokra mutat rá

Fény derült a „Fonott Hölgy” néven ismert ókori egyiptomi nő titkaira, miután tudósok nagy felbontású CT-vizsgálatok segítségével digitálisan kibontották a maradványait.

A kutatók megvizsgálták a múmiát - amely a becslések szerint Egyiptom 18. és 21. dinasztiája közötti időszakból származik -, abban a reményben, hogy nyomokat találnak az életére és halálára vonatkozóan. Az egyik legszembetűnőbb tulajdonsága a hosszú, fonott haja, amely több mint 3000 éven át épségben maradt.

Egy különösen izgalmas felfedezés azonban a nő fogaihoz kapcsolódik. Ezek erősen elhasználódtak és károsodtak, valószínűleg az ókori Egyiptomban megszokott, homokos, szemcsés étrend következtében. A vizsgálatok ínybetegséget, egy eltörött őrlőfogat és egy olyan metszőfogat is feltártak, amely a torok irányába elmozdult. A kutatók úgy vélik, hogy ezek a szokatlan fogászati sajátosságok arra utalhatnak, hogy részt vett egy ókori temetkezési rituáléban.

Fogkopást és kóros elváltozásokat figyeltek meg, amelyek valószínűleg az ókori egyiptomiak koptató étrendjét tükrözik, az egyedi fogászati leletek pedig a »szájnyitási« rituáléban való részvételre utaltak

- írta a kutatócsoport a Radiology Case Reports című folyóiratban.

Ezt a gyakorlatot a halála után hajtották végre, és az volt a célja, hogy helyreállítsák az elhunyt érzékeit a túlvilág számára. A nőt eredetileg egy egyiptomi múmiagyűjteményben (rejtekhelyen) fedezték fel, majd 1860-ban hozták Kanadába. A becslések szerint időszámítás előtt 1077 és 1292 között élhetett - durván 3000-3300 évvel ezelőtt, amikor a civilizáció a hatalma csúcsán volt.

A Michigani Egyetem kutatója által vezetett csoport CT-vizsgálatokkal pillantott be a maradványai belsejébe. A technológia több száz röntgenképet fűz össze, hogy részletes 3D-s nézeteket hozzon létre a testről, lehetővé téve a kutatók számára, hogy anélkül „bontsanak ki” digitálisan egy múmiát, hogy bármilyen kárt tennének benne.

Az elemzés feltárta, hogy a teste kivételesen jól megőrződött, mind a csontok, mind a lágyrészek még láthatók voltak. A vizsgálatok kimutatták, hogy a balzsamozók a belső szerveinek egy részét a testben hagyták, beleértve a máj maradványait is. Kiszáradt agyvelőt is találtak, ami arra utal, hogy az agyát soha nem távolították el a mumifikálási folyamat során.

A kutatók szerint ez a technikák kombinációja összhangban van az Újbirodalom idején a gazdag, nem királyi származású egyiptomiak temetkezési szokásaival. A vizsgálatok azt is megmutatták, hogy a Fonott Hölgy egy apró termetű nő volt, aki mindössze 151 cm magas volt, és 35 és 50 éves kora között halt meg. A részletes vizsgálat ellenére a csapat nem talált halálos sérülésre vagy nyilvánvaló betegségre utaló jelet, amely megmagyarázhatná, hogyan halt meg.

A felvételeken látható apró, elmeszesedett lerakódások hosszú távú parazitafertőzésre utalhatnak

- mondták a szakértők.

Ez gyakori fertőzés volt az ókori Egyiptomban, mivel sokan éltek a Nílus mellett, és annak vizére támaszkodtak ivás, fürdés és földművelés céljából. A bizonyítékok azonban nem meggyőzőek, és semmi sem utal arra, hogy ez okozta volna a halálát. Ennek következtében a Fonott Hölgy halálának oka évezredekkel azután is rejtély marad, hogy örök nyugalomra helyezték.

A szövetek kiszáradása és a történelmi feljegyzések hiánya által támasztott korlátok ellenére ez a multidiszciplináris radiológiai értékelés előreviszi az ókori egyiptomi temetkezési szokások megértését, és bizonyítja a modern, nem invazív képalkotás értékét az régészeti alanyok életének és halálának rekonstruálásában

- idézi a kutatócsoport szavait a Daily Mail.