Évszázadok óta rossz sorrendben olvashatjuk a világ legrejtélyesebb könyvét: Fordulat a Voynich-kézirat rejtélyében!

Egy rejtélyes lelet a múltból

A dokumentumot 1912-ben fedezte fel Wilfrid Voynich lengyel könyvkereskedő, a beszámolók szerint egy dél-európai római katolikus gyűjtemény mélyén. A kézirat maga rendkívül bizarrmódon illusztrált: azonosíthatatlan növényfajokat, furcsa állatokat, sárkányokat, várakat és értelmezhetetlen asztrológiai szimbólumokat tartalmaz. A benne található írásmód szerkezete a nyelvészek szerint a természetes nyelvek szabályait követi, jelentése azonban a mai napig teljesen ismeretlen.

A Yale Egyetem Könyvtára hat fő fejezetre osztja a művet a képi világa alapján:

• Gyógynövénytani rész: ismeretlen növényfajok ábrázolásai.

• Csillagászati és asztrológiai diagramok: zodiákus szimbólumok és körkörös ábrák.

• Balneológiai rajzok: fürdőző női alakok és csőrendszerek.

• Kozmológiai ábrák: medál alakú illusztrációk.

• Gyógyszerészeti fejezet: gyökerek és gyógynövényi kivonatok rajzai.

• Szöveges fejezet: illusztráció nélküli, receptszerű bejegyzések csillag alakú virágokkal.

Mivel a tartalom ennyire képtelennek tűnik, sokan hamisítványnak tartják. A radiokarbon kormeghatározás alapján azonban 95 százalékos biztonsággal állítható, hogy a kézirathoz felhasznált pergamenek 1404 és 1438 között elhullott állatok bőréből készültek, vagyis a mű – ha hamisítvány is – rendkívül régi.

Számítógépes elemzés derített fényt az elcserélt lapokra

A legújabb áttörést Colin Layfield és Lisa Fagin Davis kutatók érték el, akik latens szemantikai elemzéssel (LSA) vizsgálták meg a dokumentum szerkezetét. Ezzel a statisztikai módszerrel nem a szavak konkrét jelentését keresték, hanem az eredeti laptsorrendet és felépítést próbálták rekonstruálni. Más középkori szövegekkel – például az Aberdeen Bestiáriummal – való összehasonlítás alapján arra a következtetésre jutottak, hogy a lapokat eredetileg nem ívekben kötötték össze, hanem egyedi, egymást követő kettős ívekként (singulionként) kellett volna olvasni.

A kutatók fizikai bizonyítékokat is találtak a helytelen kötéssorrendre: egyes rajzok a könyv közepe felé haladva átnyúlnak a szomszédos oldalra, ám a kép folytatása csak sokkal beljebb, a kézirat teljesen más pontján bukkan fel.

Egyetlen magányos zseni helyett generációk tudása?

Az elemzés arra is rámutatott, hogy a szöveget minden bizonnyal többen írták. Ez megdönti azt a népszerű elméletet, miszerint a kézirat egyetlen őrült zseni – például Leonardo da Vinci – műve lenne.

„Sokan szerették volna azt hinni, hogy a Voynich-kéziratot egyetlen magányos zseni hozta létre a padlásán. A bizonyítékok azonban arra utalnak, hogy egy közösségi tárgyról van szó, egy olyan füzetsorozatról, amelyen keresztül a tudást generációról generációra adták tovább” – magyarázta Lisa Fagin Davis a The Guardiannak.

A szakértő szerint a női szaporító szervrendszerre hasonlító rajzok és a népi gyógymódok jelenléte alapján a dokumentum egyfajta középkori női gyógyászati és néprajzi tudástár lehetett, amelyet egymásnak adtak át a nők.

Mikor történt a végzetes hiba?

A vizsgálatok szerint a lapok összekeverése és egyetlen kötetbe fűzése a késő gótika időszakában (kb. 1400–1500 között) történhetett. Bár az akkori könyvkötők az elcsúsztatott laptsorrenddel évszázados fejtörést okoztak a mai kutatóknak, a szakszerű kötésnek köszönhető az is, hogy a sérülékeny középkori lapok egyáltalán fennmaradtak az utókor számára.