Feltűnt egy furcsa lény az Északi-sark jege alatt egy pár másodpercre, véletlenül beleúszott a tudósok kamerájába
Sok teória kering a sarkvidéki élővilágról, ez viszont már a valóság.
Technológiai bravúr a sötétség birodalmában
A mélytengeri kutatások mindig komoly kihívást jelentenek, de a Grönland északi részén található Inglefield Bredning fjordnál egy kutatócsoport új szintre emelte a megfigyelést.
Egy speciális, vörös fénnyel felszerelt kamerát és egy víz alatti mikrofont (hidrofont) eresztettek le 260 méteres mélységbe.
A vörös fény használata kulcsfontosságú volt, mivel ez nem zavarja az állatok látását, és elkerüli a nagyobb ragadozók mesterséges odavonzását, ami korábbi kísérleteknél problémát okozott.
A rendszer egy hétig figyelte a tengerfenék feletti vizeket, tízperces videókat rögzítve minden húsz percben, miközben a mikrofon folyamatosan leste a mélység hangjait.
Kétméteres óriás állat tűnt fel egy Baranya vármegyei kertben, a trópusokon szoktak ilyesmit fényképezni
Olvass tovább...
A rejtélyes, hátrafelé úszó csigahal
A kutatás egyik legváratlanabb pillanata egy csigahalhoz köthető, amely a világ egyik legmélyebben élő halfaja. A felvételeken a kutatók egy egészen szokatlan jelenséget láttak: a hal ugyanis furcsa módon hátrafelé úszott, miközben passzívan sodródott az áramlattal.
Ezután mintegy 16 másodpercre szinte mozdulatlanná merevedett, a farkát pedig begörbítve tartotta, mielőtt végleg kiúszott volna a képmezőből.
Ez a fajta viselkedés azért is különleges, mert ritka bepillantást enged az Arktisz jeges vizei alatt zajló életbe, ahol az állatokat ritkán láthatjuk természetes, zavartalan környezetükben.
Több millió forintnyi élelmiszert találtak egy elhagyatott ABC-ben, érintetlenül áll az áru a polcokon
Olvass tovább...
Élet a jeges sötétség alatt
Noha a felvételek sztárja a csigahal volt, a kutatás elsősorban a narválok viselkedésére fókuszált. Bár a kamera előtt csak egyszer úszott el narvál, a víz alatti mikrofon szinte minden nap rögzítette a hangjukat.
A kutatók összesen 223 videót készítettek, amelyekben medúzák, férgek és garnélák is feltűntek, cáfolva azt a korábbi feltételezést, hogy a vidéket a garnélák uralják.
Ez a kísérlet bebizonyította, hogy a tengerfenék feletti apró élőlények és a nagyobb emlősök élete anélkül is tanulmányozható, hogy hálókkal vagy drasztikus beavatkozásokkal megbolygatnánk az ökoszisztémát.
