Szenzációs felfedezés a mohácsi csatáról, mostantól másképp kell tanítani az iskolában

Jövő nyár végén emlékezhetünk a tragikus végű mohácsi csata 500. évfordulójára. A II. Lajos király vezette magyar sereg katasztrofális vereséget szenvedett a törököktől, maga az uralkodó is elesett a csatában, és nem sokkal később beköszöntött a másfél évszázados hódoltság időszaka a Magyar Királyság jelentős részén.

Az oszmánok „a szerencse mezejének” nevezték a mohácsi síkot, és az ottani diadal számukra csak egy volt a sok-sok hadi győzelmük közül. Hosszú időbe telt a magyar kutatóknak is, mire megtalálták a csata pontos helyét – és utána még számtalan borzalmat sikerült felfedezniük.

Például tömegsírokat, a jelenlegi ismereteink szerint öt helyen történt tömeges mészárlás a harcok legvégén. A kíméletlen ellenség nagyjából 2000 letérdeltetett foglyot kaszabolt le, a tömegsírokban kaotikusan egymáson fekvő csontmaradványok a kegyelet hiányáról tanúskodnak.

„A vágások nem kifejezetten a lefejezésre, hanem az áldozatok gyors elpusztítására irányultak. Általában kettőt-négyet csaptak a nyakra, koponyaalapra”

– ismertette korábban a Telex számára Pálfi György, az SZTE Embertani Tanszékének vezetője. A holttesteket rendezetlenül hordhatták tömegsírokba, ahol aztán a természetes bomlási folyamatok eredményeként a maradványok idővel teljesen összekeveredtek.

A szakemberek a csontok elemzéséből most egy nagyon fontos következtetést is le tudtak vonni, olyan kérdésre adtak végre választ, ami eddig bizonyítékokkal nem alátámasztott feltételezés volt.

„80–90 százalékban férfi egyének csontvázairól van szó, általában fiatalok, 20–40 éves a döntő többségük. Van kisebb arányban középkorú is, illetve akad szép számban ifjú kategória, 16–20 éves korcsoport is. Van néhány gyerek és nő, 1 százalék körül, akikről következtethető, hogy az elpusztított tábor szolgálói lehettek”

– magyarázta Pálfi György, megerősítve, hogy nem pusztán a magyar sereg jelent meg a mohácsi csatatéren, hanem egy komplett tábor állt fel ott. A koponyán lévő vágások alapján nyilvánvaló, hogy sokan nem viseltek sisakot, ami szintén a tábor-teóriát erősítette meg.

Évtizedekig úgy hitték a kutatók, hogy a menekülő táborlakókat kegyetlenül lekaszabolták a könnyűlovas akindzsik. A sérült koponyák és a néha kétszer átvágott nyakcsigolyák viszont azt támasztják alá, hogy mozdulatlan személyek hátulról történő kivégzéséről volt inkább szó.

További izgalmas és szívszorító részletek a videóban: