Hazugságokat toltak az arcunkba a mohácsi csatáról, török forrás fedi fel az igazságot

A mohácsi csata Magyarország történelmének sorsfordító eseménye volt. Az 1526-ban megvívott és elvesztett ütközetet követően a Magyar Királyság jelentős része hamarosan a török hódoltság részévé vált, és másfél évszázadra elvesztette függetlenségét.

A csatában elesett az ifjú II. Lajos király is, illetve mellette Tomori Pál fővezér, valamint a magyar nemesség színe-java. A váratlanul súlyos vereség új hatalmi rend kialakulásához vezetett, amelyben hazánk a Habsburgok és oszmánok közé ékelődve próbált megmaradni.

Meglepő lehet ilyen körülmények mellett, hogy a mohácsi csatáról a törökök írott forrásai nem feltétlenül zengtek ódákat. Az ütközetről fennmaradt rengeteg beszámolóról, hadijelentésről, naplóról és más dokumentumokról beszélgetett nemrég amagyarhonvedseg nevű YouTube-oldal Négyesi Lajos ezredes-hadtörténésszel.

„Evlija Cselebi az egyik legismertebb török világutazó volt, aki a 17. században bejárta az egész Török Birodalmat. Két kötete a magyar területen lévő török hódoltságról szól, és ez az egyik legfontosabb török kori forrásunk, bár jelentős túlzásokat is tartalmaz, például a várak és városok méretére, kinézetére vonatkozólag. Járt Mohácson is, írni akart Szulejmán szultán hatalmas győztes csatájáról is. Valószínűleg elkezdte összeszedni a török történeti forrásokat, míg végül bosszankodva megállapította, hogy hamisság van bennük, és azok alapján nem lehet megírni a történetet”

– fejtette ki a szakember. Négyesi Lajos szerint Evlija Cselebi ezután inkább az egyik családi ismerőse emlékeit írta meg. Mindenképpen szembetűnő és érdekes kérdés tehát, hogy egy török szerző miért tartotta hamisnak a korabeli török forrásokat.

Valószínűleg az addig megjelent munkákat akarta összegezni, és akkor döbbent rá, hogy azok tele vannak ellentmondásokkal. A hadtörténész szerint a ferdítésekre azért lehetett szükség, hogy a magas rangú döntéshozókat, a szultánt vagy a katonai vezetőket rossz színben feltüntető dolgokat eltüntessék.

A centralizált, autokratikus Oszmán Birodalomban elvárt volt, hogy a vezetőket tévedhetetlennek tartsák. A mohácsi csata után megindulhatott egyfajta „pr-munka”, hogy az ütközet történetéből kimaradjanak a rossz döntések, tévedések.

További érdekességek a beszélgetésben: