Orbitális felfedezés a keleten maradt magyarokról, ezt senki nem gondolta róluk

A magyarság keletről érkezett a Kárpát-medencébe a 9. század legvégén. Bár vannak sejtéseink az őshazáról, Levédiáról és Etelközről, valójában nem tudjuk pontosan, hogyan és miért kötöttünk ki éppen itt.

A 13. században Julianus barát és társai visszamentek keletre, hogy megtalálják az ott maradt magyar testvéreinket. Sikerrel is jártak, a domonkos szerzetes még egy olyan asszonnyal is beszélni tudott, akivel értették egymás szavát.

A pár év múlva bekövetkező tatárjárás azonban mindent megváltoztatott. Ki tudja, mire jutott volna egymással a kárpát-medencei és a keleti magyarság, ha a mongol invázió közbe nem szól. De a „kutyafejűek” seregei mindent eltiportak, ami az útjukba esett, és állítólag a keleti magyarság is a vérengzésük áldozatává vált.

Valóban nyomtalanul tűntek el? Erről beszélgetett a Vasárnap.hu oldal is Sudár Balázs történésszel, aki szerint nem ennyire sötét a helyzet. Sőt volt idő, amikor egyszerre két Magyarország is létezett, ami nem mindennapi „bravúr”.

A szakember szerint a 10. században még rendszeres volt a kapcsolattartás, ám Julianus idejére az összetartás már megkopott. IV. Bélának alighanem komoly tervei lehettek a keleten maradt testvéreinkkel, de hogy mi, azt már sohasem tudjuk meg.

Valószínűnek tűnik ugyanakkor, hogy a besenyő előrenyomulás miatt a keleti magyarok egy része szintén a Kárpát-medencében köthetett ki a 10. században. Feltehetőleg erre utal, hogy a korabeli források megkülönböztetik a fehér és fekete magyarokat.

A keleten maradt magyar népesség pedig alighanem együttműködött a besenyőkkel, illetve egy részük az oguzok törzsszövetségébe tagolódhatott be. Nem véletlen, hogy az anatóliai türkmén nomádok között számos madzsar, azaz magyar nevű csoport bukkan fel.

Maradtak magyarok a Volga–Oka környékén is, tehát a feltételezett őshazában, és erre számos földrajzi név emlékeztet bennünket. A tatárjárás idején Magyarországot felégető mongolok hercegeinek, hadvezéreinek érdekes módon voltak Madzsar nevű gyerekei, ám ezek nem a származásukra utaltak, inkább csak egyfajta emlékeztetőt jelentettek, hogy kiket igáztak le a születésükkor.

Ezt tudjuk ma a magyar őshazáról: