Előkerült az ősi bizonyíték, hihetetlen dologra derült fény, óriási tudományos fordulat az ember származásáról

Alapvető tétel a tudományban, hogy a modern ember nagyjából 315 ezer évvel ezelőtt jelent meg Afrikában. Aztán több hullámban kivándorolt a fekete kontinensről, és változó ütemben benépesítette az összes földrészt.

Ezt a feltevést nem sokan kérdőjelezték meg eddig, ám a német Madelaine Böhme vezette paleontológuscsapat megtette, és rendkívül izgalmas eredményekre jutott. Ha bizonyítást nyer a felfedezésük, az fenekestül felforgatja majd, amit eddig a fajunkról tudtunk.

Mindennek a kulcsa a Graecopithecus freyberginek nevezett, rég kihalt hominida, amely mintegy 7,2 millió éve élt Délkelet-Európában. Mindössze egy állkapocscsontot talált belőle a nácik idején munkálkodó Bruno von Freyberg német paleontológus 1944-ben Görögországban, de már akkor tudta, hogy szenzációs leletről van szó.

A maradványban szinte teljesen ép fogsor is volt, ám pechünkre éppen Berlinbe küldték el analizálni, és a háborús bombázások során a csontdarab komoly károsodást szenvedett. Csupán két fog maradt vizsgálható állapotban, de 1972-ben ezek alapján is magabiztosan ki tudták jelenti, hogy egy eddig ismeretlen emberféléről van szó. 2012-ben Bulgáriában is találtak egy fogat egy kőbányában.

Az említett Madelaine Böhme és csapata a leletek kapcsán úgy gondolja, hogy az emberiség bölcsője nem Afrikában, hanem a mi jó öreg kontinensünkön, Európában ringott. Ha ezt még több fosszíliával alá tudják támasztani a jövőben, az kétségkívül

átírhatja fajunk történetét.

7,2 millió éve a mai Görögország területe füves szavanna volt, ahol elefántok, zsiráfok, orrszarvúak, struccok vándoroltak, vagyis valóban a mai afrikai szavannákhoz hasonlított. Az átlaghőmérséklet 5 Celsius-fokkal volt magasabb a jelenleginél, nagyobb páratartalom mellett.

Az ember és a csimpánz fejlődési vonala éppen abban az időszakban vált szét, megtalálhattuk tehát a híres hiányzó láncszemet, amelyet oly régen kerestek a szakemberek. Szerencsére a fogak is elegendő bizonyítékul szolgálnak: míg a csimpánzok foggyökerei széttartanak, az emberéi pedig összefonódnak, addig a Graecopithecus freybergi egyfajta átmenetnek számít a részben összefonódó foggyökereivel.

Itt a nagy felfedezés: