Így néz ki az a ma élő férfi, aki rengeteg hun gént hordoz, a nyomok a Kárpát-medencébe vezetnek

A hunok az ókor legismertebb, legrettegettebb harcosai közé tartoztak, akik Attila király vezetésével még a hatalmas Római Birodalmat is képesek voltak megfélemlíteni. Uralkodójuk váratlan halála után a birodalom villámgyorsan szétesett.

Ma meglepő módon viszonylag keveset tudunk erről a belső-ázsiai eredetű pásztorkodó lovasnépről, már csak azért is, mert írott forrás tulajdonképpen nem maradt utánuk. Uralkodó népességük feltehetőleg egyfajta török nyelvet használhatott, központjuk pedig egy időben a Kárpát-medence volt – nem véletlenül tartjuk őket magyarként testvérnépnek.

Az archeogenetikai kutatások szerint ők lehettek a rejtélyes hsziungnuk is, akik korábban Kínát is rettegésben tartották, és akik távoltartására a kínai nagy fal épült. De vajon mennyi maradt meg mára a nagyvilágban ebből a hajdan hatalmas népből?

Egy svéd tudós a közelmúltban azzal a meglepő állítással hozakodott elő, hogy még náluk, Svédországban is jelentős számú hun leszármazott él. Karl O. Högström genetikai családfakutatót a Demokrata című lap interjúvolta meg, és a beszélgetésből rengeteg új információra tehettünk szert.

„Bizonyos hun csoportok már a Kr. u. 5. század elején megjelentek Skandináviában. Három okunk van ezt feltételezni: az első ok történelmi, hiszen különböző magyar és germán nyelvű történelmi források is ezt állítják. A második ok régészeti, hiszen a dél-lengyelországi Czulicében talált népvándorláskori temetkezésből származó emberi maradványok szénizotópos és genomikai elemzései alapján ma már biztosan tudjuk, hogy az 5. század első évtizedében is jelen voltak hun csoportok a Kárpátoktól északra… A harmadik ok pedig genetikai, mert napjainkban több hun eredetű apai, tehát Y-DNS-ág is jelen van a dél-svédországi népességben”

– jelentette ki a szakember. Ezt alátámasztja az Attila király kortársának számító Priszkosz rétor is, aki szerint a hun birodalom a Kr. u. 440-es évek végén egész Szkítiát és „az óceán szigeteit” is magában foglalta – ez utóbbi valószínűleg Skandináviára utal.

Külön érdekesség, hogy Karl O. Högströmöt az is motiválta az ezirányú kutatásában, hogy sok honfitársához hasonlóan maga is rengeteg hun gént hordoz magában.

„Én a Q-L527 apai vérvonalat hordozom, e haplocsoport Dél-Szibériából ered, de még nem tudjuk, hogy ez az ág mikor és hogyan került Skandináviába”

– árulta el a kutató, hozzátéve azt is, hogy az említett haplocsoport a hunok mellett jó eséllyel a szkíta népességekkel is rokonítható. Hogy a külsején mindez meglátszik-e? Nyilvánvalóan nem „echte” svéd, de ezt ítéljétek meg magatok: