A magyarok származásáról derült ki rendkívüli, te is megnézheted, melyik csoportba tartozol

A magyarság származásával kapcsolatban a régészet egyre színesebb és részletesebb információkkal képes szolgálni. Pedig a tudomány nehéz helyzetben van, hiszen egy olyan nép történetét kellene feltárni, amely pár évszázad leforgása alatt jelentős területet járt be az Urálon túlról a Kárpát-medencéig.

Kevesen tudják, hogy radiokarbon-kormeghatározással számos olyan sírt sikerült feltárni, amelyben azok nyugszanak, akik még bizonyíthatóan a honfoglalás előtt, a korábbi szállásterületen születtek, de már a Kárpát-medencében hunytak el.

„A természettudományos vizsgálatok arra is rámutattak, hogy néhány magányosan, vagy kis sírszámú temetőben eltemetett fegyveres honfoglaló férfi esetében a temetés ideje a 870–895 közötti időszakra tehető. Az írott forrásokból tudjuk, hogy a magyar hadsereg már a 860-as évektől feltűnt alkalmanként a Kárpát-medencében, ahol zsoldosként vett részt a Karoling-morva konfliktusban. Ezen események során tehát már földbe kerülhettek temetkezések magyar jellegű leletanyaggal”

– olvasható a BBC History magazinban Türk Attila régésztől. A cikk számba veszi azokat az embertani jellemzőket is, amelyek a honfoglalókra vonatkoznak, és döbbenetes, eddig alig ismert dolgokról árulkodnak.

A koponyákon fellelhető fajtajellegekről van szó, amelyek europid és mongolid nagyrassz jegyeket egyaránt tartalmaznak a honfoglaló magyarságnál. Bizonyos egyéneknél szélesebb és rövidebb koponyát találhatunk, ezek az europo-mongolid és mongolid személyek. Csoportjaik a Felső-Tisza-vidék, a Duna–Tisza köze és a Kisalföld síkvidékén telepedtek le.

A másik csoportot a keskenyebb és hosszabb koponyával rendelkezők alkotják, ők az europid nagyrasszba sorolhatók. Hol éltek? Jellemzően az Észak-Alföld és a Dunántúl dombosabb vidékein találtak ilyen maradványokat, alátámasztva, hogy a honfoglaló magyarság már a küllemében sem volt egységes.

„A honfoglalók formai párhuzamai az Azovi- és a Fekete-tenger feletti sztyeppe késő vaskori időszakának népességei között lelhetők fel. Ezen belül a szélesebb és rövidebb koponyájú síkvidéki honfoglalók az Azovi-tenger feletti térségben, míg a keskenyebb és hosszabb koponyájú dombvidéki honfoglalók a Fekete-tenger feletti térségben nyerhették el megjelenésük végső formáját”

– olvasható Éry Kinga tanulmányában, amely pedig a Korunk folyóiratban olvasható.

Alapos elemzés a honfoglalók kinézetéről: