Lézert kellett bevetnie a NASA-nak a Marson, rendkívüli ősi titok derült ki

Félelmetes, hogy még mindig mennyire keveset tudunk a Marsról, miközben már évtizedekkel ezelőtt arról fantáziáltunk, hogy 2020-ra akár már kolonizálhatjuk is a "vörösbolygót". Nos, ez olyannyira nem sikerült, hogy egyelőre még a szondák eljuttatása is bajos a Föld "rokonára". A 2000-es évek elején egyébként sikerült elhatározni, hogy egy majdani marsi bázis optimális helye lehet egy kráter, amelyet végül a keresztségben Jezeronak neveztek el. Ez a szó a szláv nyelvben a "tó" megfelelője. 

Ugyanis a feltételezések egyre megalapozottabbak abban a témában, hogy a Jezero-krátert egykoron víz borította. Sőt, a tudomány mai állása szerint az elmúlt több millió év során nem csak egy, hanem két különálló ciklusban is vízben gazdag tó honolt a kráterben. Mindezt az ásványi sokszínűség bizonyíthatja, melynek eredetét mind a mai napig a Perseverance rovere igyekszik felkutatni, és aminek az adatait a NASA, és természetesen az ESA tudósai igyekeznek kielemezni.

Sőt, már tervben van egy új szonda küldése is a Marsra, hogy az előd által begyűjtött mintákat visszahozza a Földre. 

Sajnos egyelőre ezek még igencsak távlati tervek, ezért is érezheti magát nagyon távol az emberiség a Mars majdani gyarmatosításától. A jelenlegi ütemtervek szerint a tekintélyes mennyiségű marsi talaj-, és kőzetminták leghamarabb 2035-re érhetnek vissza hozzánk, amennyiben a tervezési folyamatot sikerült még idén és jövőre elfogadtatni az illetékes hatóságokkal. Addig azonban marad a Perseverance helyszíni munkájának lényegében aranyat érő felhozatala. 

A több milliárd értékű, és több, mint egy tonnás "kis" rover különleges köveket derített fel a Jezero-kráterben haladva. Ezek elemzése kimutatta, hogy immár kétségbe vonhatatlan tény, hogy víz hullámzott a földrajzi formáció medrében. Erről nyilatkozott az indianai Purdue Egyetem kutatója, Roger Wiens:

„A Földön ilyen ásványok ott keletkeznek, ahol intenzív esőzés és meleg éghajlat uralkodik, vagy hidrotermális rendszerekben, például meleg forrásokban. Mindkét környezet ideális feltételeket biztosít az általunk ismert életnek. Ezek az ásványok maradnak vissza, amikor a kőzet ősidők óta áramló vízben van. Idővel a meleg víz az összes elemet kilúgozza, kivéve azokat, amelyek valóban oldhatatlanok, így hátrahagyva azt, amit a Marson találtunk. Lenyűgöző. Ez váratlan egy olyan hideg, száraz bolygón, mint a Mars."

- izgatta fel nyilatkozatával a földönkívüli életben bizakodók fantáziáját, akit a ScienceAlert.com idézett. 

És, hogy mi a Perseverance sikerének a titka?

Az, hogy egyedülálló módon sikerült olyan, úszó- vagy lebegősziklának nevezett köveket előtalálnia, melyek segítették a Jezero-kráter történetének elemzését. Ugyanis ilyen köveket sehol sem találtunk eddig a Marson. Ezt egy speciális eszközzel tudta elvégezni a rover a 80-400 millió kilométeres távolságban is, a szakemberek közvetett irányítása mellett. A Perseverance egy úgynevezett lézerindukált spektroszkópot használt. Ez egy olyan műszer, amely lézerimpulzust bocsát ki egy ásványra. Ez a lézerimpulzus elpárologtat egy kis mennyiségű ásványt, és felizzítja; a spektroszkóp ezután az ásványgőzben lévő atomok és ionok által kibocsátott fényt vizsgálja, amint visszatérnek alapállapotukba, hogy megtudja, milyen elemek ezek az atomok és ionok.

Elképesztő felvételek a rover Jezero kalandjáról:

Forrás: ScienceAlert.com