A tudósok benéztek a piramis alá, rendkívüli idegen anyagot találtak

Korábban közismert tény volt, hogy egy-egy jelentős vulkánkitörés akár egész királyságokat, birodalmakat, de akár részlegesen az emberiséget is térdre kényszeríthette. A légkörbe jutó sok millió köbméternyi vulkáni hamu olyan mértékben szűrte meg akár évekre is a napfényt, hogy összeomlott a civilizációk működése. Élelemhiány alakult, és magába roskadt egy-egy korábban virágzó emberi közösség. A LiveScience is foglalkozott már korábban a coloradoi Boulder Egyetem egyik munkatársával, Akira Ichikawaval, aki az anyagelemzések alapján a Krisztus születése utáni 539. évre datálja a Föld történetének egyik legnagyobb vulkáni katasztrófáját. 

A japán származású szakember szerint ekkor az északi félteke több civilizációja is összeomlott, éhezés és gazdasági recesszió robbant be. Ez pedig a mai El Salvador területén történt vulkánkitörésnek volt köszönhető. A lehűlőben lévő hőmérséklet megnyomorította a bolygó északi felét, ahol az emberiség nagyobb hányada élt. Korábban azt gondolták, hogy mindez akár még a vulkán környékén élőkre is döntő hatással volt, és megpecsételte a maja kultúra sorsát.

A vulkán kitörése során szinte biztosan nem maradt élőlény életben minimum 40-50 kilométeres körben. 

Azonban Ichikawa szerint korántsem jelenthető ki biztosan a tény, hogy a Tierra Blanca Joven névre keresztelt kitörési esemény teljesen reménytelen nyomorba döntötte volna a leghíresebb korabeli, közép-amerikai kultúrát. A tudós szerint igenis megmaradtak az emberek még magában az érintett Zapotitan-völgyben is, amit elvileg lakhatatlanná tett az Ilopango-vulkán erupciója. Mi több, a maják próbáltak erőt meríteni a pusztító kitörésből. 

A számítások szerint 25 köbkilométernyi kőzet repült szét piroklaszt "ajándékként" majdnem 1500 évvel ezelőtt. Ez az áldomás az úgynevezett tefrával szolgált, ami döntő hányadában hamu, lapilli és vulkáni bomba volt. A szemcsenagyság az, ami megkülönbözteti ezeket egymástól. A hamu mérete 0,1 mm-től 2 mm-es nagyságig terjed. A maják állítólag már öt évvel a kitörés után keresték a finom szemcséjű tefrát, hogy azt építkezési alapanyagként használhassák egy negyven kilométerre található piramis építéséhez.

Campana piramis

A NatGeo által is idézett Ichikawa 2021-es tézise szerint a megszitált, 99 százalékos tisztaságú tefra hófehérsége volt az, ami igazán vonzotta a majákat. A tudós úgy gondolja, hogy a 13 méteres magas Campana piramist mindenképpen a vulkán tiszteletére emelték a letűnt kultúra tagjai. Szerinte nem véletlen az sem, hogy egy terebélyes fennsíkra húzták fel, ahonnan kiváló volt a rálátás a kolosszális erejű Ilopango-vulkánra. Igaz, a Campana több esztendőn át készült, és csak az alsó rétegek tartalmazzák a viszonylag tiszta tefrát, ami megmagyarázza, hogy miért csak sok száz évvel később vették észre a kutatók az alsóbb rétegeket alkotó, különös szokásoktól eltérő idegen anyag használatát. 

A történelem leghalálosabb kitörései, köztük az Ilopangoval:

Forrás: NatGeo