Az amerikai űrhajós szerint a Hold nem az, aminek gondoljuk

1969. július 20-a nagy nap volt Amerika, de nyugodtan mondhatjuk, hogy az emberiség történetében. A világ lélegzetvisszafojtva figyelte, ahogy az Apollo 11 leszállt a Hold felszínére és elsőként tett sétát az égitesten Neil Armstrong űrhajós. Armstrong azonban nem volt egyedül, mellette volt egy másik hős is: Buzz Aldrin, a holdkomp pilótája, aki másodikként lépett a Holdra. De ki is volt ő, és milyen titkokat, meglepő tapasztalatokat osztott meg a Hold meghódítása után?

Buzz Aldrin a neves MIT-n szerzett doktori fokozatot űrhajózási navigációból, emellett kitüntetett vadászpilóta is volt a koreai háborúban. Az Apollo 11 holdkompjának irányítása hatalmas felelősség volt számára: biztosítania kellett a biztonságos landolást és a visszatérést a Földre. 

Szakértők szerint Aldrin higgadtsága és gyors döntései kulcsfontosságúk voltak a sikerhez, a műszerek ugyanis több vészjelzést is leadtak a legendás pillanatokban.

Aldrin szerint a Hold nem olyan, mint amilyennek gondoljuk 

A Holdon felvett rádióbeszélgetések és a későbbi interjúk során Aldrin a "magnificent desolation" (fenséges pusztaság) kifejezést használta a Holdra. Azt mondta lenyűgözően csendes és egyben rideg, elhagyatott vidéket ismert meg, ami tele van kőzetekkel. Szerinte a Hold egyáltalán nem az, aminek gondoljuk.

Bár reál beállítottságú szakember, ő volt az egyik első, aki felvetette az ötletet a Holdra szállás után, mely szerint a Hold túlsó oldalán rejtett struktúrák vagy bázisok épülhettek. Ez a spekuláció beindította azok fantáziáját, akik hisznek a földönkívüli életben, de tudományos körökben is meghallották az üzenetet. (Ne felejtsük el, hogy a hatvanas évek végén hangoztak el ezek a mondatok.)

Látott valamit a Hold körül

Aldrin egy rejtélyes objektumot is megfigyelt az Apollo 11 űrutazása alatt, amelyről csak később kezdett el beszélni. Az objektum nem tűnt egyszerű űrszemétnek és Armstrong is látta. A két űrhajós azt állította, hogy egy azonosítatlan tárgy követte őket a küldetésük során. Akkor azért nem beszéltek erről, mert féltek, hogy bolondnak néznék őket Houstonban, és nem tudták amúgy sem megmondani, hogy mi lehetett az. Az eset után hazugságvizsgáló alá vetették Aldrint, ami bebizonyította, hogy igazat mondott.

Ez a tapasztalat később érdekes kérdéseket vetett fel azzal kapcsolatban, hogy vajon egyedül vagyunk-e az univerzumban. Aldrin véleménye szerint olyan hatalmas az univerzum, hogy meglepő lenne, ha rajtunk kívül nem létezne másik civilizáció valahol.

Űrbetegség kínozta a tapasztat pilótát

Aldrin számára a Holdon töltött idő nemcsak tudományos, hanem emberi szempontból is kihívásokat okozott. A gravitációs erők megváltozása, mint például a súlytalansági állapot az egyensúly-rendszerünkben szerepet játszó fiziológiai folyamatok adaptálását teszi szükségessé. Amennyiben ez az adaptálás nem tökéletes, hányinger, vagy hányás, látászavar és orientációs zavar alakulhat ki. Az amerikai is űrbetegséggel küzdött a Holdon, amelyről később nyíltan beszélt. 

A most 95 éves Buzz Aldrin soha nem hagyta abba az űrkutatást és mindig azt vallotta, hogy az emberiségnek tovább kell lépnie, hogy felfedezzük nemcsak a Holdat, hanem a Marsot és azon túl is, amit csak lehet.

Az űrhajós eredeti neve egyébként nem Buzz, hanem Edwin Eugene Aldrin. A Buzzt másfél évvel idősebb nővérétől kapta, aki kisgyermekként nem tudta kiejteni a „brother” (öcsi) szót. A becenév egész életén át elkísérte, olyannyira, hogy 1988-ban hivatalosan is anyakönyveztette.

Buzz Aldrin óta tudjuk, hogyan néz ki ez ember, amikor a Holdon próbál előre jutni: