A Húsvét-sziget egyik kőfeje rendkívüli titkot rejt, megváltozik a történelem

Az emberiség egyik legérdekesebb története a Húsvét-szigeté. A mai Chiléhez tartozó, mindenféle lakott területtől több ezer kilométerre fekvő városnyi földdarab a szépsége ellenére roppant viharos történelemmel bír. Ugyan vannak feljegyzések korábbi lakókról is, a polinéz vagy dél-amerikai eredetű rapanuik bizonyítottan már a 12. vagy 13. század óta lakják a szigetet. Virágkorukat is a betelepülést követő 100-200 évben élhették, ugyanis a Budapest ötödét kitevő nagyságú sziget hamar kicsi lett. 

A szigorú kőfejek

Rapa Nui legendás hírű kőfejeit (körülbelül 900 darab van belőle) a helyiek faragták, ám a klánok egymással való versengése során egyre szebbeket, ám feleslegesen nagyokat készítettek. Az úgy nevezett maták gyűlölködve figyelték a másik csapatot, akik éppen a saját szobrukat fejtették, majd faragták ki. Az egyre csak növekvő populáció, az egyre szűkülő élettér, és erősen fogyatkozó alapanyagok azonban idővel valóban megmérgezték a rapanuik társadalmát. A klánok versengése a néppel együtt a nélkülözés miatt összeomlott. 

A különös eredetű és elszigetelt embercsoport otthonát egy holland hajóskapitány fedezte fel 1722-ben, húsvét vasárnapján, ezért is nevezte el ő a helyet Húsvét-szigetnek. Természetesen a hajósok is megdöbbentek a nagyszerű, már-már ijesztő kőfejektől, de a helyiek nem különösebben háborgatták őket. Annál jobban a felfedezők által behurcolt "nyugati" nyavalyák, betegségek. Ezt pedig már nehezen bírta el Rapa Nui kultúrája, azt pedig még kevésbé, amikor a 19. században már Peruból érkeztek a kizsákmányoló rabszolgakereskedők.

Mennyi az annyi?

A Húsvét-szigeten még ma is élnek az őslakosok leszármazottai, a 7-8 ezres lakosságnak több, mint a fele még ma is az egykor volt kőfaragók biológiai utódjának vallja magát. A rapanuik felemelkedésének, majd drámai hanyatlásának rendkívüli nyomát azonban a 900 szoborból egyetlen őrzi igazán. Az ő beceneve nem más, mint "El Gigante", vagyis az óriás. 

El Gigante még ma is ott fekszik, ahol egykori tervezői és faragói otthagyták egy sziklás hegyoldalban. Végül soha nem emelték ki a helyéről a készítő mata tagjai. Az óriási kőfej 22 méter magas lenne, ha valaha is felállították volna. Ezzel a méretével pedig messze ő lenne a legnagyobb a társai közül kiemelkedve. Arról nem szól a fáma, sem a mindmáig megfejthetetlennek bizonyuló ősi írás, hogy miért maradt végül az oldalára fordulva El Gigante. Minden bizonnyal a rapanuik képtelenek voltak talpra állítani a monstrumot.

Az óriás és ami előtte van

Az igazsághoz pedig az is hozzá tartozik, hogy az alapanyagot jelentő vulkáni tufa ugyan nem túl fajsúlyos kő, ám ekkora méretben már igenis problémás a mozgatása. Arról nem is beszélve, hogy máig rejtély, miként tudták az őslakosok mozgatni a többi, végül helyére került szobrot. A legvalószínűbb, hogy farönkök segítségével történt a szállítás, ám mint tudjuk, abból nagyon kevés akadt a szigeten egy idő után. Így El Gigante sem nem a lenyugvó, se nem a felkelő Napot nem bámulhatta. Ellenben felfelé nézett az istenekre.

A Húsvét-szigetek története:

Forrás: Thearchaeologist.org