Az ókori Egyiptomban gyógyításra használták, amit mi most kidobunk a kukába

Az egyiptomi orvosok nemcsak a test betegségeit próbálták gyógyítani, hanem spirituális dimenzióban is kezelték a problémákat. Hittek abban, hogy a betegégek egyrészt az életmódból vagy sérülésekből eredhetnek, másrészt azonban isteni vagy démoni befolyás is közrejátszhat azok kialakulásában.

Az ókori egyiptomi orvoslásról a legfontosabb források az orvosi papiruszok, amelyek felbecsülhetetlen értékű tudást örökítenek meg. Az Ebers-papirusz (Kr. e. 1550 körül) több mint 700 receptet, kezelési módot és diagnosztikai módszert tartalmaz. 

Az Edwin Smith-papirusz pedig elsősorban sebészeti eljárásokat dokumentál, beleértve a törések és sebek ellátását. Az orvosi szövegek között található a Hearst- és Kahun-papirusz is, amelyek a nőgyógyászat, fogászat és egyéb orvosi területek részleteit ismertetik.

Az egyiptomiak felismerték a daganatos megbetegedéseket, de kezelésükre nem találtak hatékony módszert. Az Edwin Smith-papirusz egy rákos esetről tesz említést, amelyről azt írja: "Nincs rá kezelés." Ennek ellenére az egyiptomi orvosok folyamatosan kutatták a betegségek elleni hatékony megoldásokat. Sok egyéb kóros állapotot viszont sikeresen kezeltek. 

A penészes kenyeret is felhasználták a gyógyításban

A sebek fertőtlenítésére penészes kenyeret használtak, amely a modern antibiotikumok, különösen a penicillin korai elődje lehetett. Noha a baktériumok létezését nem ismerték, tapasztalataik alapján tudták, hogy a penész gyorsíthatja a gyógyulási folyamatokat.

Az egyik legismertebb orvos Imhotep, aki a Kr. e. 27. században élt, és Dzsószer fáraó főtanácsosa volt. Nemcsak orvosként, hanem építészként és papként is nevet szerzett magának. Később istenként tisztelték, a gyógyítás védőszentje lett. Egy másik híres orvos Hesy-Ra, aki a fogászat és sebészet mesterének számított, és a fáraói udvarban szolgált.

A fáraók istenektől származtatták magukat, de csodára ők sem voltak képesek

A fáraók ugyan isteni származásúkban hittek, de a betegégek gyógyításában inkább az orvosokra hagyatkoztak. II. Ramszesz például különös figyelmet fordított az orvosok képzésére és a gyógyítási eljárások fejlesztésére. Az orvosok, akiket gyakran szerpapoknak is neveztek, vallási rituálékkal is kiegészítették gyógyító tevékenységüket, hogy elűzzék a beteg testéből a gonosz szellemeket.

Az ókori Egyiptom orvoslása rendkívül fejlett volt korához képest, és sok módszerük, különösen a sebkezelés és a gyógynövények alkalmazása, ma is fontos alapja a modern orvostudománynak. Azt nem tudni, hogyan jöttek rá a penész jótékony hatására, ahogy sok más rejtélyre is keresik még a választ a kutatók Egyiptommal kapcsolatban: