A víz alatt dolgozott a búvár, amikor egyszer csak emberi hangon szólalt meg egy bálna, majdnem a víz alatt maradt az ijedtségtől

Képzeljük el, hogy egy mélyvízi kutatóállomás csendjében hirtelen különös, emberi beszédre emlékeztető hangokat hallunk a víz alól. Az első gondolatunk az lenne, hogy talán egy társunk szól hozzánk - aztán rájövünk, hogy egy bálna szólt hozzánk. Akármilyen hihetetlennek hangzik, már több dokumentált eset is volt, a tudósok pedig sok időt szenteltek a jelenség megértésének.

A belugák és a hangutánzás művészete

A beluga bálnák (Delphinapterus leucas) régóta ismertek különleges vokalizációjukról. A jeges vizekben élő fehér bálnák változatos, csicsergő, fütyülő és kattogó hangokat adnak ki, amellyel egymással és környezetükkel kommunikálnak. Ezek a hangok gyakran olyan dallamosak, hogy a belugákat a „tenger kanárijainak” is nevezik. Ám az, hogy képesek az emberi beszédhez hasonló hangokat produkálni, az még a sokat látott tudósokat is meglepte.

A belugák képlékeny hangképzési rendszerrel rendelkeznek, ami azt jelenti, hogy képesek különböző frekvenciákon kiadni hangokat, és akár más élőlények vokalizációját is utánozni. De mi történik, ha egy beluga emberekkel van körülvéve? Egyes példányok úgy tűnik, megpróbálják utánozni az emberi beszédet.

NOC, a „beszélő” beluga bálna

Az egyik legismertebb ilyen eset NOC, a belug (nevét egy kellemetlen szúnyogfajta után kapta, angol szójáték) a bálna története. NOC-ot 1977-ben fogták be, és az Egyesült Államok Haditengerészetének tengeri emlősökkel végzett kutatási programjában vett részt. Egy napon a kutatók megdöbbenve észlelték, hogy a medence közelében emberi beszédhez hasonló hangokat hallanak. Egy alkalommal egy búvár annyira meggyőzőnek találta a hangokat, hogy azt hitte, egy kollégája szólítja a felszínre, ám hamarosan kiderült, hogy a hangok forrása valójában NOC volt.

NOC „beszédét” részletesen elemezve a tudósok arra a következtetésre jutottak, hogy a hangok ritmusukban és frekvenciájukban valóban emlékeztetnek az emberi beszédre, még ha szavakat nem is lehetett egyértelműen kivenni. De hogyan volt képes egy bálna ilyesmire?

Míg az emberek a hangszalagjaikat használják a beszédképzéshez, addig a belugák az orrjárataikban található speciális struktúrákat, úgynevezett vestibuláris zsákokat használják hangadásra. NOC esetében a kutatók megfigyelték, hogy a bálna tudatosan megváltoztatta a szokásos hangképzési mechanizmusát, túlfújta ezeket a zsákokat, hogy az emberi hangokhoz hasonló hangokat hozzon létre.

Beszélő orkák

Nem NOC az egyetlen tengeri emlős, amely képes az emberi beszéd utánzására. Egy másik különleges eset 2018-ban került a figyelem középpontjába, amikor egy Wikie nevű kardszárnyú delfin (orka) is híressé vált. A francia Antibes Marineland parkban élő nőstény orka lenyűgözte (és némileg meg is rettentette) a kutatókat, amikor sikeresen utánozta az olyan szavakat, mint a „hello”, a „bye-bye” és a „one-two-three”.

A jelenséget dokumentáló tudósok szerint Wikie hangutánzási képessége igazolja, hogy a kardszárnyú delfinek is kiemelkedő utánozók. Az utánzás nem csupán játék számukra: a vadon élő orkák is csoportonként eltérő dialektust használnak, ami azt jelenti, hogy a fiatal egyedek a közösségüktől tanulják meg a „nyelvüket”. Ezért képesek arra is, hogy emberi beszédmintákat próbáljanak utánozni, ha ilyen környezetben élnek.

Videó a bizarr jelenségről: