Lefejezték, mert nem tudta megmondani mikor lesz Napfogyatkozás

A napfogyatkozások mindig is lenyűgözték és megijesztették az embereket. Nem csoda, hiszen ritkán fordul elő, hogy a nap közepén minden sötétségbe borul. A maiakhoz hasonlóan az ősi kultúrák szerte a világon is megfigyelték és értelmezték a napfogyatkozásokat. A majáktól az ókori görögökig saját mitológiájukat és hagyományaikat alakították ki e különleges események köré.

Az ősi emberek pontosan tudták, hogy mit látnak: a Hold eltakarja a Napot. Azonban a miénktől eltérő kultúrák, a jelen és a múlt kultúrái nagyon másképp viszonyultak a természeti világhoz. Sok ősi civilizáció hitt abban, hogy az égbolton történtek tükrözik a múlt, a jelen és a jövő földi eseményeit.

Különösen igaz volt ez a majákra, akik a térbeli és az időbeli távolságot egy és ugyanazon dolognak tekintették. Amikor napfogyatkozást láttak, úgy tűnt, mintha a Hold felfalná a Napot. Ezt az őseik kannibalista szokásaiba való visszatérés jelének értelmezték, amit a maja törvények már régóta betiltottak. Így a maják számára a napfogyatkozás, amely a kozmikus térben történik, arra emlékeztet, hogy a társadalmi rendet mindig fenyegeti az egyensúly felborulásának veszélye.

Nem csak a maják hitték, hogy a napfogyatkozás a Nap pusztulását jelképezi. Az ősi kínai mitológiában a napfogyatkozások akkor következtek be, amikor egy sárkány megpróbálta felfalni a Napot. Az emberek dobolva igyekeztek elijeszteni a sárkányt. Egy ősi kínai feljegyzés arról is beszámol, hogy a császár két csillagászát lefejezték, miután nem tudták megjósolni a napfogyatkozást.

Az ókori görögök számára a napfogyatkozások az istenek haragjának jelei voltak. A napfogyatkozás megnevezése rengeteg nyelven a görög „ekleipszisz” szóból származik, ami „elhagyást” jelent. Egy Kr. e. 647-ben bekövetkezett napfogyatkozásra reagálva a költő Archilochus ezt írta: „Semmi sem reménytelen, semmi sem esküszik lehetetlennek, semmi sem csodálatos, mióta Zeusz, az olümposziak atyja, nappalból éjszakát csinált, elrejtve a ragyogó Nap fényét, és fájdalmas félelem szállt az emberekre.”

A modern tudomány segít megérteni, hogyan és mikor következnek be a napfogyatkozások, de az ősi kultúrák alapvetően más szemüvegen keresztül közelítették meg a kozmoszt. Ők a természethez fordultak, hogy megértsék az emberi társadalmat.

Forrás: Livescience