A világ legbizarrab temetési szertartását ma is gyakorolják, ragadozómadarak eszik meg a holttesteket tornyok tetején

Az emberiség évezredek óta különféle módszerek sokféleségét alkalmazza a temetések során a holttestek elhelyezésére - a nyugati világból kitekintve előfordul olyan is, hogy ehhez a művelethez a természet erőit hívja segítségül.

Talán az egyik legbizarrabb ilyen gyakorlat a távoli keleti kultúrkörben alakult ki. Tibetben a ragadozó madarak központi szerepet játszanak az égbe való temetés szertartásában, míg máshol a zoroasztriánus hagyomány a „Csend Tornyai” néven ismert építményeket hívta életre.

A halál megtisztítása a természet által

A „Csend Tornyai” (dakhma) rituálé célja a test tisztítása, amelyet hitük szerint enélkül démonok vagy gonosz szellemek szennyezhetnének be. Egykor a közösség a halottait kifejezetten erre a célra emelt tornyokba vitte, hogy utána sorsukra hagyva azt az elemek és a ragadozó madarak elvégezhessék a munkájukat. A a folyamat első hallásra hosszadalmasnak és kaotikusnak tűnhet, de még pragmatikus szempontból is érvényes: egy texasi tanulmány kimutatta, hogy egy keselyűcsapat akár öt órán belül csontvázra "tisztíthat" egy emberi testet, míg ugyanez a folyamat egy koporsóban körülbelül öt évet venne igénybe.

Környezetbarát alternatíva

Ökológiai szempontból is előnyös a zoroasztriánus szertartás, ugyanis a modern temetkezési szokások súlyos környezeti terhet rónak a bolygóra. Az Egyesült Államokban körülbelül egymillió hektárnyi földterületet foglalnak el temetők, míg a koporsók gyártásához évente mintegy 1,6 millió hektár erdőt irtanak ki. És ez még nem is minden: az emberek balzsamozásához használt közel 3 millió liter balzsamozó folyadék igen gyakran szennyezi a talajt.

Az ősi gyakorlatok ezzel szemben a ökológiailag fenntarthatóbb megoldásokat kínálnak: ez a temetkezési forma minimalizálja a földhasználatot és a környezetszennyezést, miközben a madarak táplálkozását is elősegíti - egyfajta utolsó jótékony cselekedetként az élet és a halál körforgásában.

Egy ősi hagyomány hanyatlása

Egykor ezek a „Csend Tornyai” több kontinensen is megtalálhatóak voltak, a zoroasztriánus közösségek pedig legalább 3000 évig gyakorolták ezt a rítust. Hitvilágukban a föld való eltemetés annyira visszataszító volt, hogy büntetésnek tekintették, amely megakadályozta a lélek mennybemenetelét, egyből az alvilágba száműzve azt

Nem sok helyen, de még a mai modern világban is működnek aktív tornyok, igaz, minden információ szerint egyre kevesebb van belőlük, de például Nyugat-Indiában a párszi nép körében még gyakorolt hagyomány. Ezzel szemben az Enciklopédia Iranica szerint például a pakisztáni Karacsiban a gyors városiasodás miatt a tornyok körül sűrűn lakott negyedek épültek amivel párhuzamosan a keselyűk is eltűntek a környékről az elmúlt 25 évben, aminek következtében a testek a forró napsütésben kiszáradnak és nem tisztulnak meg, a tornyok pedig rövid idő alatt "túlterheltté" válnak.

Fenntarthatóbb jövő felé

Nyugati szemmel nézve ezek az épületek szokatlannak, egyenes megdöbbentőnek és felfoghatatlannak tűnhetnek - de a mai világban, ami a gyakorlatiasságot mindene elé helyezi nehéz vitatni, hogy ezek az ökológiai szempontból fenntarthatóbb megoldások előnyösebbek lehetnek bolygó számára. Egy olyan világban, ahol a népesség meghaladta a 8 milliárdot lehet, hogy ideje komolyabban venni az ilyen alternatív temetkezési módokat.

Videó a bizarr épületekről: