Mindig fáradt és kialvatlan vagy? Rossz hírünk van: felborult a szimbiotikus töltöttséged

Érezted már úgy, hogy állandó fáradtság gyötör? Nem tudod magad kipihenni, akármennyit alszol nyúzottan és nyomottan kelsz fel? A vállasz persze a mindennapokban is keresendő: a munka, a túlterheltség kimerítő, mégis sok esetbe épp ez gátolja meg azt, hogy valóban pihentetően tudjunk aludni. Van azonban egy másik ok, melyet a pszichológia csak szimbiotikus töltöttségnek nevez és a gyerekkorra nyúlik vissza.

Mi is az a szimbiotikus töltöttség?

A szimbiotikus töltöttség a pszichológiai szülő-gyermek kapcsolatban különösen az érzelmi összefonódás szoros állapotát írja le, amely kezdetben természetes része a gyermek fejlődésének, de hosszú távon problémákhoz vezethet, ha fennmarad. A csecsemő élete első hónapjaiban szoros szimbiotikus kapcsolatot alakít ki az anyával, melynek célja a biztonság és kötődés megteremtése. Ez az állapot kulcsfontosságú a pszichológiai születéshez, vagyis ahhoz, hogy a gyermek később képes legyen önállóan létezni. Az első leválási kísérletek általában 6-10 hónapos kor körül kezdődnek, amikor a csecsemő fokozatosan függetlenedni kezd az anyjától​.

Ha a szimbiózis túlzottan elhúzódik, és a szülő nem engedi a gyermek önállósodását, a kapcsolat diszfunkcionálissá válhat. Ebben az esetben a gyermek nehezen tud érzelmileg és pszichológiailag függetlenedni, ami felnőttkori társfüggőséghez vagy kodependens (egymástól függő) kapcsolatok kialakulásához vezethet. Ilyenkor a szülő és gyermek közötti kötődés túlságosan erős marad, ami identitásvesztést okozhat mindkét fél részéről​

Az ilyen túlzott szimbiózis tünetei közé tartozik, ha a szülő és a gyermek közötti intimitás inkább kontrollálóvá, bekebelezővé válik, és egyik fél sem képes a másik nélkül működni. A gyermek ilyenkor nem tanul meg önálló döntéseket hozni, és felnőttkorában nehezen fog tudni kialakítani egészséges, független kapcsolatokat​

A pszichológiai értelemben vett egészséges fejlődéshez szükség van arra, hogy a szülő támogatva segítse a gyermek leválását és függetlenedését​.

Akkor is nagy a gond azonban, ha a szülő nem veszi figyelembe a gyermek testi és lelki igényeit, amely csecsemőkorban okozhat különösen nagy károkat, hiszen erre a gyermek nem is emlékszik. Ha a baba korban nem kapjuk meg a kellő törődést, a megfelelő bőrkontaktot (amikor édesanyánk felvesz), akkor nem alakul ki a biztonságérzetünk, ez pedig egy örökös hiányérzetet okoz, amelynek a létéről talán nem is tudunk. Ez a folyamatos gyermekkori rossz érzés pedig ólomsúlyként nehezedhet ránk, ami el nem múló fáradtságot is okozhat.

Mit lehet tenni ilyen esetben?

Sok esetben az anya gyermek kapcsolatok már nem megdolgozhatóak közösen, ám egyéni terápia igénybevételére minden esetben van lehetőség. Elsőre furcsának tűnhet, hogy idegen emberekkel próbáljunk feltárni olyan dolgokat, amelyekre akár még mi sem emlékszünk, ám a szakember éppen abban segít, hogy ezeket az összefüggéseket megértsük és feltárjuk, majd leszűrjük belőle a tanulságot.

A kötődési mintáink újraírásával pedig (ami gyakorlatilag az egész felnőttkori kapcsolatrendszerünket meghatározza), hosszú távon egy boldog és kiegyensúlyozott életet nyerhetünk.

Ebből a videóból többet is megtudhatsz a szülő gyermek kapcsolatokról:

_{Forrás: noisikertrener.hu, mindsetpszichologia.hu, felelosszulokiskolaja.hu}