promotions.hu
Keresés
Menü megnyitás
Ellopták a karácsonyfát a tárolóból, sírtak a gyerekek a csalódottságtól, már nem volt idő másikat venni

Ellopták a karácsonyfát a tárolóból, sírtak a gyerekek a csalódottságtól, már nem volt idő másikat venni

Borítókép:  Profimedia / illusztráció
Sztorik & Olvasói levelek
Kategória fejléc
Promotions

Egy idős néni segített a családon, végül gyönyörűen zárult a történet.

A karácsony önmagában még nem jelenti azt, hogy minden rossz ember varázsütésre megjavul, és sajnos ezt mások is megtapasztalják, hiszen ilyenkor megszaporodnak az átverések, a lopások, és ezúttal gyerekek voltak az elszenvedői. Ez bármikor felháborító, nem csak az ünnepek alatt, azonban még ebben a történetben is van pozitívum, hiszen a család segítséget kapott, és viszonozták is, mint azt az anyuka megírta.

„Évek óta lakunk már itt, eddig semmi gond nem volt. Külön tárolónk nincs, de a tároló folyosójához van kulcsunk, és oda rakjuk be a bicikliket, kisebb-nagyobb holmijainkat. Útban sosincs, nem zavarnak senkit. A fenyőfát is ide szoktuk betenni karácsonykor, most is ez történt, 24-én azonban a férjem kétségbeesett arckifejezéssel jött fel a harmadikra.”

„Hogy a gyerekek meg ne hallják, szinte suttogva mondta, hogy nincs meg a fa. Nem tudjuk, hogy ki vitte el, azt sem, hogy mikor, de nyomtalanul eltűnt. Együtt is lementünk, körbenéztünk, hátha valaki csak arrébb tette, de nem találtuk meg. Az elsőről a szomszéd néni is lejött, hallva a pakolászást, és megkérdezte, miben segíthet. Elmondtuk neki, hogy mi történt, mire szó nélkül elment.”

„Két perccel később visszatért egy fával, ami már a talpába volt téve. Azt mondta, hogy neki annyira nem fontos, mióta meghalt a férje és a gyerekek kiköltöztek külföldre, csak megszokásból állít fát. Teljesen ledöbbentünk, nem győztük megköszönni a csodálatos gesztust. Felmentünk és feldíszítettük, a gyerekek addig a másik szobában vártak. El voltak ámulva a szép karácsonyfától, fogalmuk sem volt róla, hogy néhány perccel korábban még milyen kétségek között voltunk, hiszen fogalmunk nem volt, honnan szerzünk fát.”

„Miközben főzni kezdtem, a férjem egyszer csak diódarálás közben elgondolkodott, és csak annyit mondott, hogy csöngessünk át a nénihez és hívjuk át vacsorára. Lementünk, és örömmel elfogadta a meghívásunkat. Megbeszéltük, hogy jövőre ő vendégel meg minket. Így hát bár a lopás rossz élmény volt, végül mégis jó vége lett a napunknak és lett egy új barátunk, aki kedvességével megmutatta, mi a karácsony igazi lényege.”