A tanárom porig alázott az egész osztály előtt, a saját levelemet használta fel arra, hogy megszégyenítsen

Réka vagyok, 16 éves, és Győrben élek. Ide járok az egyik nyolcosztályos gimnáziumba, és már ötödikes korom óta ugyanaz a rajztanárom. Egyik diákja sem szereti, mert - már bocsánat a kifejezésért - nagyon szemét módon viselkedik mindenkivel. Még azokkal is, akik jól tudnak rajzolni, akik teljesítenek is az óráin, de aki kevésbé tehetséges, vagy nincs érzéke hozzá, az teljesen elvérzik nála minden szempontból. Az egy dolog, hogy folyamatosan rossz jegyeket osztogat, de egyébként mindenkinek beszólogat, mindenkit szekál, és ha módja van rá, még meg is szégyeníti az embert. Nem egyszer fordult elő, hogy nyilvánosan megalázott egy diákot, mert nem tetszett neki, amit az órán csinált - mármint rajzot, vagy bármilyen feladatot.

De senki sem került nála olyan megalázó helyzetbe, mint én.

Ugyebár a telefonokat le kell adni az óra kezdetén - bár nála azelőtt is követelmény volt, hogy vagy ne legyen a kezünk ügyében mobiltelefon, vagy legyen kikapcsolva. Most persze mindenkitől beszedi, ezért ha úgy van, hagyományos módon, levélben kommunikálunk egymással.

Szeptemberben jött hozzánk egy új diák, a Bence, aki egy nagyon jófej, aranyos srác. Persze nekem rögtön megtetszett; mi az, hogy megtetszett, igazából fülig szerelmes vagyok belé, mert tényleg annyira kedves, és nem mellesleg nagyon jó tanuló, szóval okos is. De sosem akartam hozzá közeledni, meg nagyon beszélgetni se tudtam vele, mert amikor egyszer-kétszer megszólított, hogy "minden oké, hogy vagy?", mindig zavarba jöttem, és inkább odébb álltam.

Rólam tudni kell, hogy sose volt párkapcsolatom, és igazából szerelmes se voltam még. Mondjuk nem én vagyok a legszebb lány az osztályban, szóval az önbizalomszintem valahol nagyon mélyen van. De annyira nem hagyott nyugodni, hogy minden héten együtt vagyunk, egy osztályban, és én csak szenvedek, ő meg nem is tudja, mi érzek iránta. Aztán az egyik rajzórán erőt vettem magamon, és kiszedtem egy lapot a füzetemből, hogy levelet írjak neki.

Ráírtam neki, hogy nagyon tetszik nekem, és ha valamikor lenne kedve, akkor elmehetnénk sütizni, vagy valahová sétálni, hogy kicsit beszélgessünk, jobban megismerjük egymást. Meglepő módon, mikor a levél elért hozzá, és elolvasta, rám nézett, és elmosolyodott. Már ebbe belepirultam. Aztán válaszolt, azt írta, nagyon szívesen eljönne velem. Ezzel elindult közöttünk egy ilyen kommunikáció, aztán egy ponton azt is elárulta a Bence, hogy én is tetszem neki. Aztán én hülye leírtam neki olyan dolgokat is, amikkel túlságosan is előre rohantam, meg nem így kellett volna - tudván, mi lett az egésznek a vége.

Leírtam neki, hogy még szűz vagyok, és hogy én olyan lány vagyok, aki 18 éves kora alatt semmiképp sem szeretné senkivel. A Bence persze aranyos volt, visszaírta, hogy ő neki nem is az a fontos egy kapcsolatban, és azt is megosztotta velem, hogy neki idén nyáron volt az első. Utána megkérdezte, hogy én hogy képzelem el az elsőt? Most ezt nem szeretném ide megint leírni, de a lényeg az, hogy részletesebben levezettem neki, hogy képzelem el. Na ez az, amit nem kellett volna. A tanárom észrevette, hogy levelezünk, odajött hozzám, elvette, majd felszólított arra, hogy menjek ki vele a táblához.

Ezután olyat tett, amivel teljesen porig alázott az egész osztály előtt.

Úgy álltatott ki középre, mintha felelés lenne. Ő meg leült a székébe, és hangosan felolvasta az egész levelünket. Minden részét. Az osztálytársaimra fel se mertem nézni - nemhogy a Bencére. Nagyon kínos volt az egész, engem még soha nem szégyenített meg senki. Pokoli érzés volt, konkrétan folytak a könnyeim, annyira szégyelltem magam. Ráadásul a tanár még élvezte is az egészet, direkt rájátszott. Pont kicsengettek, mikor a levél végére ért. Elengedte az osztálytársaimat, nekem meg azt mondta, maradjak még. Mikor mindenki kiment már, összetépte a levelet, a kezembe nyomta a darabkákat, és azt mondta:

„A szaktanári mellé kapsz tőlem egy jó tanácsot is: a nagy nap előtt szőrteleníts”.

Ez volt a legdurvább része az egésznek. Senkinek se mondtam el eddig, mert egyrészt nagyon megalázó, másrészt senki se hinné el, hogy a tanár ilyet mondott volna. Most is csak azért írtam le, mert egyszerűen nem hagyott ez az egész nyugodni, és jó érzés volt kiírni magamból. Ja, és azóta nem beszéltem a Bencével sem, szerintem ezek után szóba se állna velem; amúgy is látványosan kerül engem.

Én csak azt nem értem, hogy miért volt jó mindez a tanáromnak? Mi szükség volt erre, hogy tényleg mindenki előtt2 porig alázzon? Mert nyilván felé is tiszteletlenség volt, hogy leveleztünk az óráján, és a szaktanárit talán meg is érdemeltem, de a nyilvános megszégyenítést nem! Nem hiszem el, hogy ez éppen velem történt meg!