Bolti lopáson kaptak egy idős, szegény bácsit, a vásárlók reakciója nem evilági volt

Egy olvasónk számolt be az alábbi esetről, aki szomorú és egyben hihetetlen jelenetnek volt a szemtanúja. A levelét változtatás nélkül közöljük:

Előre szeretném leszögezni, hogy nem önfényezésből vagy igazságszolgáltatás reményében írok. Nem várok semmit, csak szeretném elmesélni az esetet és felhívni a figyelmet idős embertársainkra. Így az ünnepek előtt különösen sokat gondolok a szerencsétlenebb sorsúakra, de igazából soha nem tettem eddig semmi különöset a sajnálkozáson kívül. Most azonban szembe jött velem egy olyan jelenet, ami miatt felébredt bennem a tenni akarás.

Éppen egy élelmiszerboltban vásároltam, nem is foglalkoztam a többi emberrel.

Egyszer csak beszélgetést hallottam magam mellett, amire fél füllel felfigyeltem és onnantól mér érdekeltek az események.

Egy férfi és egy nő léptek oda egy idő, elég szegénynek tűnő bácsihoz. Halkan beszéltek, de ki tudtam venni a szavaikat, ezt mondták neki:

Tessék azt visszatenni, ne csinálja ezt, inkább segítünk. Mondja el, hogy mi a baj.

Akkor vettem észre, hogy a bácsi a kabátzsebéből remegő kézzel teszi vissza a csokoládét. Szégyenkezve magyarázkodni kezdett:

Nem akartam én lopni, nem vagyok olyan. Ledolgoztam 60 évet, tudják, de magamra is alig jut. Most jönnek meglátogatni az unokáim Németországból és nekik akartam egy kis kedvességet, de nincs pénzem rá, nem tudom őket mivel megkínálni.

A bácsinak és a két hozzá lépő embernek is könnybe lábadt a szeme. Ekkor két eladó lépett oda és jelezték, hogy láttak valami furcsát a kamerafelvételen és szeretnék megnézni a bácsi kabátját. A két másik vásárló azonnal mentegetni kezdte őt, elmondták, hogy nem történt semmi és hagyják békén a bácsit, mert vásárolni szeretnének így együtt. Látszott, hogy az eladók húzzák a szájukat, meg gondolkoznak, de végül magukra hagyták őket.

Megkérték a bácsit, hogy válogasson össze mindent a boltból, amit csak szeretne magának és a gyerekeinek, unokáinak karácsonyi ajándék gyanánt.

A bácsi mentegetőzött, szabadkozott, el se akarta hinni, ami történik, de végül kötélnek állt. Észrevétlen távolságból követtem őket és valóban betartották az ígéretüket: szépen sorban pakolták be a kocsiba a holmikat, plüssjátékok, édességek, rágcsálnivalók, főznivalók. Igyekeztem úgy intézni, hogy mögéjük álljak be a sorba és tovább hallgathassam, amit beszélnek.

Szépen pakoltak fel a kasszaszalagra, közben a bácsi mesélte az életét, hogy mennyi pénzt küldött a gyerekeknek, hogy új életet kezdjenek Németországba, hogy a feleségét is gondozza és még most is dolgozna, de már nem tud.

A fizetés után a két eladó megjegyezte, hogy kedves gesztus, de a bolti lopás akkor is bűn. Erre a férfi aki segített neki azt válaszolta, hogy sokkal nagyobb bűn megalázni egy beteg, idős embert, aki tisztes életet élt, egyetlen szelet csokoládé miatt.

Ez a történet napokig velem maradt és azóta keresem a lehetőséget hogy hol és kinek segíthetnék én is ilyen módon. Bár annyira nem vagyok tehetős, de a saját magam keretein belül igyekezni fogok néhány ember ünnepét szebbé varázsolni.