Belenéztem nagyapám régi pénztárcájába, olyasmit találtam, amire soha nem kaphattam meg a választ

A régi, elfeledett családi ereklyék egy része féltve őrzött kincsként, a vitrinben kap helyet, ám vannak olyan hétköznapi tárgyak is, melyek elfeledve, egy poros doboz mélyén várják azt, hogy végre ismét felfedezze valaki.

Egy kíváncsi unoka nézett bele egy ilyen dobozba, és talált benne valami olyat, amit nem tudott mire vélni, ezért aztán a családtagokat kezdte el kérdezgetni. Egészen a nagymamáig jutott, aki viszont nagyon furcsán reagált a dologra.

„Sosem ismertem nagyapámat, rég meghalt, tíz évvel mielőtt megszülettem volna. Mégis, a fotókon, amiket róla láttam, a tárgyakat, amiket tőle őriztünk, valami mégis megmaradt belőle. Egy régi karóra, megsárgult képeslapok, mindig kedves és szépen írt sorokkal, a nyakkendője, és a karikagyűrűje, amit nagymamám a nyakában viselt egy aranyláncon. Számomra ennyi maradt nagyapámból, egészen addig, míg egyszer fel nem mentem mamánál a padlásra.”

„Megannyi doboz hevert ott. Dohos szaguk volt, régi tévé, hűtőgép dobozai, tele mindenféle holmikkal. Nagyapám cipői, ruhái, de még a régi újságjai is ott porosodtak. Nem kértem engedélyt, csak kíváncsiságból átnéztem néhány dobozt. Az egyikben a személyes dolgai voltak. A borotválkozáshoz használt tükre, egy fésű és egy kopott pénztárca. Utóbbiba belenéztem. Első ránézésre néhány régi érmén kívül semmi nem volt benne. Aztán kitapintottam egy titkos zsebet a hátulján.”

„Belenyúlva egy gyűrött, sokszor össze- és kihajtogatott levélkét találtam. Benne ez állt: »Soha el nem múló, lángoló szerelemmel, Edith - 1983«. Csakhogy nagymamámnak nem Edith a neve. Kíváncsi voltam, ki lehetett ez a szerelmes nő, anyám viszont széttárta karjait, sosem hallott róla. Végül nem sokkal később mamámnak is feltettem a kérdést. A mindig nyugodt asszony hirtelen paprikavörös lett, és csak annyit kérdezett: »hol olvastad ezt a nevet?« - én pedig elmondtam neki. Két napig nem szólt hozzám egy szót sem az igen-nemen kívül, és amikor legközelebb a padláson jártam, az teljesen üres volt. Mama nyakából pedig  hirtelen eltűnt a karikagyűrű.”

„Soha nem kaptam választ, habár anyám később felidézte, hogy egy időben sokat veszekedtek egy másik nő miatt. Talán ő volt Edith. De ezt már sosem fogom megtudni, és talán nem is számít. Mindenesetre kicsit bűntudatom van, amiért nagymamámat ennyire felzaklattam a kíváncsiságommal.”