Búcsúlevelet talált egy turkálós ruhában, megrendítő mondatokkal köszönt el férjétől egy nő

Felfoghatatlan mennyiségű ruhát dobálnak ki évről évre az emberek, a többsége azonban szerencsére nem a kukában végzi, hanem rászorulókhoz kerül, esetleg használtruhaként értékesítik. Sokan megszállottan keresik a boltban súlyos pénzekért árult, a turkálóban viszont fillérekért megvásárolható darabokat, abba azonban bele sem gondolnak, hogy korábban vajon kié lehettek ezek a ruhák és milyen körülmények között váltak meg tőlük.

Egy külföldi beszámolóban egészen döbbenetes történet derült ki egy férfi kardigánban hagyott levélből, a vásárló végül nem adta oda párjának, inkább visszavitte, mert úgy vélte, hogy nem jó ómen egy ilyen ruhát hordani.

„Régóta vadásztam a páromnak egy jó kardigánt, de a ruhaboltokban egyszerűen nem találtam a méretében és az árak is elég meredekek voltak. Úgy gondoltam, elérkezett az ideje szerencsét próbálni a használtasnál. Három üzletet jártam végig, az utolsóban aztán végre találtam neki egy olyat, amiben el tudtam képzelni. Szürke, steppelt, méretben is tökéletes volt, ráadásul negyedáron kaptam meg, mint újonnan a rosszabb minőségű ruhát.”

„Elégedetten mentem haza és egyből be is akartam tenni a mosásba, amikor találtam egy összegyűrt papírgalacsint a belső zsebében. Előfordult már, hogy találtam dolgokat használt ruhában, hiába nézik át alaposan, vannak rejtett zugok, egy kabátban egyszer arany fülbevalót hagytak benne. Ez azonban most más volt, egy búcsúlevél, amit egykor egy nő írhatott férjének, ez állt benne:”

„Nem így akartam veled közölni, de nem hagytál más lehetőséget, túlságosan félek tőled. Elmegyek, ezúttal végleg, a kulcsokat a postaládába dobtam. Csak a ruháimat és a személyes holmijaimat vittem magammal, semmire nem tartok igényt, ne keress, ne hívj, ne zaklass többé.”

„Nem is lehetett kérdés, hogy ezek után visszavigyem a kardigánt a boltba, ahol csak annyit mondtam, hogy nem volt megfelelő a méret. Inkább kerestem egyet online, megrendeltem és kifizettem, hiába került jóval többe, mint a turkálós. Azóta pedig többször is elgondolkodtam azon, hogy a ruhák, amiket eddig ott vettem, vajon kinek a tulajdonában lehettek és miért szabadultak meg tőlük? Persze ez itt sem derült ki, de rossz előérzetem volt, vajon miért került a turkálóba az a kardigán? Sosem fogom megtudni…”

- írta.