14 napig volt kómában egy férfi - gyökeresen megváltoztatta ez az élmény az életszemléletét

Egy férfi, aki két hetet töltött kómában, részletesen beszámolt arról, mit élt át, miközben öntudatlan volt, és hogyan változtatta meg ez a tapasztalat az életszemléletét.

Rob, egy ausztráliai művész, a YouTube-on Rob-so-far-so-good néven található, ahol rendszeresen megosztja az évek során szerzett tapasztalatait és tanulságait, és azt, hogy ezekből mit vont le.

Egyik videójában megnyílt a halálközeli élményéről, és arról, hogy ez sok szempontból miként segített neki új megvilágításba helyezni a dolgokat. Mint fogalmazott, az élménye előtt „a túlvilág gondolata nem igazán fordult meg a fejemben”, de a halálközeli élményt követően kénytelen volt közelebbről is elgondolkodni a Földön töltött idejéről. A videóban elmagyarázta:

Majdnem meghaltam, de ahelyett, hogy valami mély és átható felismerésem lett volna, egyszerűen abbahagytam a stresszelést mindenen. Csekkek és számlák? Kit érdekel. Közlekedési dugó? Simán megy, semmi gond, megbirkózom vele. Emberek? Kit érdekel, mit gondolnak mások.

Rob felidézte, hogy hasnyálmirigy-gyulladással került kórházba, de az állapota súlyosbodott a kezelés alatt. Amikor mesterséges kómába helyezték, fura élményei kezdődtek:

Emlékszem, hogy egy hajón voltam, egy nagy hajón, mint egy nagy komp vagy valami hasonló. A víz egyre csak emelkedett. A hajó süllyedt, a víz pedig emelkedett. Emlékszem, ahogy elborít, majd visszahúzódik. Utána az járt a fejemben: ez azt jelenti, hogy közelebb kerülök a halálhoz? És amikor visszahúzódott, az azt jelentette, hogy jobban vagyok? […] Egyáltalán nincs valóságérzeted, és azt hiszed, hogy ez a valóságod.

Szerencsére Rob végül felépült, és mesélt az új életszemléletéről is, amelyet a kóma óta vall.

Egy halálközeli élmény igazán megváltoztathatja az élethez való hozzáállásodat

- mondta, majd így folytatta:

Az emberek gyakran egyfajta újjászületésként vagy ébresztőként írják le, ami rávilágít arra, mi az, ami igazán számít, és kik az igazán fontosak az életükben. A hatás lehet érzelmi, spirituális vagy akár pszichológiai is.

De mi az, ami konkrétan megváltozott?

Sokkal jobban értékelem az életet

- mondta, majd megjegyezte:

Nem a nagy dolgokat. A kis dolgokat, az illatokat, azt, ahogyan a természetet és a növényeket látod, és hogy mennyire értékeled a növekedést, az életet és az évszakokat.

Ez még nem minden: Rob elmondta, hogy a párkapcsolatában is „intenzívebbnek” érzi magát most.

Már nem félek a haláltól. Furcsa módon, ha közel kerülsz a halálhoz, az csökkentheti a tőle való félelmet. Elfogadod, elfogadod, hogy mindannyian meg fogunk halni

- fogalmazott.

Rob felidézte azt a pillanatot is, amikor az orvosok megkérdezték tőle, felvághatják-e a pólóját, mert elő kell készíteniük a mesterséges kómához. Megkérdezték tőle, hogy felhívják-e a feleségét, amire ő az önkívületi állapotában nemet mondott, mivel az éjszaka közepén jártak. Szerencsére az orvosok ennek ellenére felhívták a feleségét, aki be is ment hozzá. Később kiderült, „azt hitték, nem éri meg a reggelt”.

A művész még arra a pillanatra is emlékszik, ami a végső búcsúja lehetett volna a feleségétől:

Emlékszem, hogy azt mondtam: »Szeretlek« és »Vigyázz a gyerekekre« .

A felesége megölelte, megcsókolta, és azt mondta: „Úgy lesz” és „Találkozunk a túloldalon”.

Furcsa érzés abban a helyzetben lenni, túl beteg vagy ahhoz, hogy megfelelően reagálj, vagy egyáltalán átgondold, mit szeretnél mondani

- tette hozzá Rob, akinek a szavait az Unilad idézte.