Egy amerikai médium szerint ugyanaz a két megbánás újra és újra előkerül az elhunytakkal folytatott állítólagos beszélgetéseiben, és az egyik különösen hétköznapi dologról szól.
Egy amerikai médium szerint két olyan visszatérő megbánás van, amelyről újra és újra beszámolnak neki azok az elhunytak, akikkel állítása szerint kapcsolatba kerül. Jill M. Jackson története önmagában természetesen nem bizonyítja, hogy valóban lehetséges kommunikálni a halottakkal, az általa említett két téma azonban érdekes módon részben egybecseng azzal, amit a haldoklókkal dolgozó egészségügyi szakemberek saját tapasztalataik alapján mondanak.
Jackson Mississippi államban él, és médiumként azt állítja, képes kapcsolatba lépni elhunyt emberekkel. Arról is beszélt, hogy ezek során bizonyos témák feltűnően gyakran ismétlődnek.
Jackson szerint az egyik leggyakoribb megbánás meglepően egyszerű: sokan úgy érzik, túl komolyan vették az életüket
Állítása szerint az elhunytak visszatekintve azt látják, mennyi lehetőségük lett volna arra, hogy egyszerűen jól érezzék magukat, nevessenek vagy játsszanak, ám ezekkel nem éltek. A mindennapi problémák, kötelességek és félelmek közben túl nagy jelentőséget kaptak. Éppen ezért az egyik visszatérő „üzenet” az, hogy az embereknek életük során több teret kellene hagyniuk az örömnek, és kevésbé kellene minden helyzetet végzetesen komolyan kezelniük.
A másik állítólagos megbánás már jóval kényesebb területet érint.
A vallás is visszatérő téma Jackson szerint
Jackson azt állítja, hogy egyes olyan elhunytak, akik életükben rendkívül szigorúan követték vallásuk előírásait, később azt bánják, hogy emiatt túlságosan szűken látták a világot és más embereket.
Nem maga a hit jelenik meg problémaként ezekben az állítólagos üzenetekben. Inkább azt bánják, hogy a vallási szabályokat félelemmel, ítélkezéssel vagy mások elutasításával kapcsolták össze. Jackson a túlvilágról is sajátos képet fest. Állítása szerint az nem egy távoli, szó szerint az égben található hely, ahogyan azt a populáris kultúra gyakran ábrázolja. Úgy véli, az elhunyt szeretteink egy másik, „magasabb dimenzióban” léteznek.
Videón a budapesti ámokfutás, a rendőrség már két bűncselekmény miatt nyomoz
Olvass tovább...
A kapcsolatfelvételek sem előre kiszámíthatók. Néha egy olyan ember elhunyt hozzátartozójának jelenlétét érzékeli, akivel éppen beszél, máskor pedig szerinte kifejezetten „beszédes” szellemek próbálnak üzenetet továbbítani az élőknek.
Haldokló embereknél is hasonló megbánások jelenhetnek meg
Bbizonyos motívumok nem kizárólag médiumok beszámolóiban szerepelnek. Bronnie Ware ausztrál szerző és egykori palliatív gondozó éveken keresztül dolgozott életük utolsó szakaszában lévő emberekkel. Tapasztalatai alapján az egyik gyakori megbánás az volt, hogy az emberek nem a saját elképzeléseik szerint éltek, hanem túl sokszor mások elvárásaihoz igazodtak. Amikor már kevés idő maradt, sokan világosan látták, mennyi tervük és álmuk maradt megvalósítatlanul.
Tenerifén csaptak le a magyar bűnözőpárra, Európa legkeresettebbjei között voltak
Olvass tovább...
Shoshana Ungerleider amerikai orvos szintén beszélt hasonló tapasztalatokról. Elmondása szerint haldokló betegeknél visszatérő téma, hogy bárcsak több kockázatot vállaltak volna, és ne engedték volna, hogy a félelem ennyi döntésüket meghatározza. Mások azt bánták, hogy túl sok időt töltöttek munkával, miközben kevesebb jutott azokra az emberekre, akiket valóban szerettek. Olyanok is voltak, akik utólag úgy érezték, folyamatosan a jövővel foglalkoztak, és közben szinte észrevétlenül elszalasztották a jelent.
Jackson természetfeletti magyarázata és az egészségügyi dolgozók tapasztalatai között alapvető különbség van: utóbbiak még élő, haldokló emberek kijelentéseiről számolnak be. A visszatérő motívumok azonban hasonlóak. Kevesebb félelem, kevesebb munka, több idő a fontos emberekre és több olyan pillanat, amelyet nem egy távoli jövő kedvéért áldozunk fel.
