Nagyon furcsa dolgot vettek észre a magyar nyelvben, egy rejtett kapcsolat nyomaira bukkantak

A nyelvészet világa gyakran szolgál olyan meglepetésekkel, amelyek alapjaiban rengetik meg a népekről és kultúrákról alkotott elképzeléseinket. Miközben az iskolában azt tanuljuk, hogy a magyar a finnugor nyelvcsalád tagja, a mindennapi nyelvhasználók és a lelkes kutatók néha olyan párhuzamokra bukkannak, amelyek egészen távoli tájakra vezetnek. 

Az internet népe most éppen egy olyan felfedezéstől hangos, amely szerint a sztyeppei lovas múltunk a mondataink szerkezetében is mély nyomot hagyott. Egy perzsa anyanyelvű nyelvész rávilágított: a magyar és a perzsa között olyan strukturális hasonlóságok vannak, amelyek mellett nem lehet szó nélkül elmenni.

A magyar és a perzsa: Testvérek a nyelvtan útvesztőiben?

Sokan úgy gondolják, hogy a nyelvek rokonságát csak a hasonló hangzású szavak jelentik, de a valódi „titkos kód” a nyelvtan felépítésében rejlik. A perzsa beszélők számára a magyar tanulása meglepően logikusnak tűnik, mivel mindkét nyelv előszeretettel használ toldalékokat (szuffixumokat) és előtagokat (prefixumokat) a jelentés árnyalására.

Vegyünk egy példát: „A harcosainkra nem néztél.” Ha ezt elemeire bontjuk, a két nyelv szinte tükörképe egymásnak:

• Magyar: Harc (főnév) + os (személy) + ai (többes szám) + nk (birtokos) + ra (irány)

• Perzsa: Jang (háború) + ju (kereső) + yan (többes szám) + emun (miénk) + ra (tárgy/irány)

A logika kísértetiesen hasonló, és ez nemcsak a főneveknél, hanem az igék ragozásánál is megfigyelhető. Mindkét nyelvben a tagadószó az ige elé kerül, majd következik a múlt idő jele és a személyrag.

Közös szavak és az eredet rejtélye

A szerkezeti hasonlóságokon túl a szókincs is tartogat döbbenetes egyezéseket. Az asztalon lévő hétköznapi tárgyaktól kezdve a számneveken át a névmásokig tucatnyi példát találunk.

A személyes névmások (én, te, ő, mi...) hangzása és logikája is sok ponton találkozik. Míg a magyarban én, mi, ők, addig a perzsában man, ma, una.

Érdekes megfigyelni a napok elnevezését is. A csütörtök, péntek és szombat szavaink mögött a perzsa charshanbe, panjshanbe és shanbe formák sejlenek fel, a „hét” szavunk pedig a perzsa hafte (hét) megfelelője lehet.

Honnan ered ez a hasonlóság?

Az MTA és a hivatalos nyelvtudomány szerint a magyar nyelv alapvetően uráli eredetű, de a történelem során rengeteg hatás érte. A hasonlóságok magyarázata két idősíkra bontható. A magyar törzsek a vándorlásuk során Közép-Ázsiában hosszú ideig érintkeztek iráni (perzsa) nyelvű népekkel. Innen eredhetnek a legmélyebb, szerkezeti átvételek.

A török megszállás alatt is érkeztek perzsa jövevényszavak, hiszen a perzsa akkoriban az Oszmán Birodalom diplomáciai és irodalmi nyelve volt.

Az alábbi videóban részletesebben bemutatásra kerül a magyar nyelv eredete és rokonsága:

Forrás: Reddit